Félórás színházi alapélmény négy éven aluliaknak rengeteg plüssel és még több alapossággal.
Mitől lesz emlékezetes egy négy éven aluliaknak szánt előadás? Felnőttként az első két-három évünket már nem tudjuk felidézni, bár pszichológiai kutatások alapján úgy tűnik, körülbelül hét éves korunkig még nagyjából emlékszünk rájuk, csak ezeket az emlékeket nem nyelvi formában tároljuk, hanem képekben, mozdulatokban és érzésekben. Ahogy az óvodáskorúak gondolkodása a szókincs bővülésével párhuzamosan egyre inkább a nyelvre hagyatkozik, a korai emlékek kifejezhetetlenné és ezáltal a tudat számára hozzáférhetetlenné válnak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az élmények maguk semmilyen formában ne hagynának nyomot, és különösen igaz ez a negatív eseményekre. A legkisebbek színháza tehát nem lehet kockázatmentes vállalkozás. A Vaskakas Bábszínház csapata ehhez mérten komolyan veszi és tisztelettel bánik a feladattal. Ebben az előadásban a színház biztonságos és otthonos, de valami más, mint a hétköznapok, nem pusztán előadáshelyszín, hanem izgalmas tér, amit be lehet járni, fel lehet fedezni és sajáttá tenni.
A Medvék minden mennyiségben legnagyobb erőssége, hogy az alkotók láthatóan ismerik a határokat, és nem komplikálják túl az előadást, viszont ami benne van, az mind nagy gondossággal készült, magas színvonalú. Igaz ez a zenére, a bábjátékra és az előadással szerves egységet alkotó foglalkoztatásra, játszatásra egyaránt. Tandori Dezső szójátékainak dallama, ritmikája és nyelvi bravúrjai magától értetődően illenek ebbe az igényességbe. Az azonos című kötet válogatott, megvágott verseinek nem kell a szó szoros értelmében vett történetet alkotniuk, Markó Róbert rendezői, dramaturgi munkája logikus, gördülékeny láncolattá kapcsolja össze őket, nem érződnek az illesztésvonalak, a játékmacik világa egységes, külön univerzumot alkot a színpadon.
Ez a világ persze nem elsősorban a szövegben él. A látvány nagyban támaszkodik a nézők képzelőerejére, Sipos Katalin díszletét három többfunkciós, guruló, fiókos tároló adja. Ezek egyszer bútorok, másszor járművek, együtt medveházzá állnak össze, de egy-egy doboz lehet tévéképernyő vagy akár szemléltető rajztábla is. A szögletes formák, élénk színek, átrendezhető elemek építőkockák hangulatát idézik. Ezt a játékos teret barangolja be a két medvefüles hoodie-ba öltözött színész, a szertelenebb karakterű Bora Levente és a kicsit jókislányosabb benyomást keltő Nagy Petra, valamint az általuk mozgatott nagyszámú plüssmedve. A mackók hol élettelen játékok, amelyeket lehet kíméletlenül dobálni ide-oda, hol nagyon is eleven, érző lények a bábjáték kifinomult, plüssanatómiai pontosságú mozgásai és Nagy Petra jól elkülöníthető beszédhangjai révén. Bora Levente medvéje eleinte beszéd nélkül sétálja be a színpadot, pörgeti a görgőt, megégeti az ujját, csetlik-botlik, a Nagy Petrával való kergetőzés közben egyszerűen eltűnik, aztán a medvék együtt kocsikáznak, futnak, sakkoznak, „szövetféleségre” lépnek, és azt is megtudjuk, ki lehet a játékmackók őse.
Rab Viki intuitív, derűs, akusztikus zenéje legalább olyan szoros kapcsolatot tart a színpadon látott mozgással, mint a szöveg, ami helyenként szintén ritmusában illeszkedik leginkább a játékhoz. A többször visszatérő A gomb helyett van pótgomb… versrészlethez társuló kézmozdulatokat a felnőtt nézőnek is kedve támadna utánuk csinálni, ha nem lenne olyan lenyűgözően komplikált.
Teltház van, gyenge pontként a nézőtér korlátait lehetne megemlíteni: a vonzóan bolyhos, vastag ülőpárnákról az első sorokon túl gyerekkel már nehéz jól látni, de a magasítás szükségessége is azért merül fel leginkább, mert egyébként annyira érzékenyen figyelnek az alkotók a korcsoportra. A bejáratnál jegy helyett a nézők által bevitt macikat ellenőrzik, mert szükség lesz rájuk.
Maga az előadás fél óra sincs, a taps elmarad, és gyakorlatilag átmenet nélkül folytatódik a színpadon a közös játék a két színész koordinálásával. A kintről behozott macikat be lehet dobálni a guruló dobozokba, azokban körbeutaztatni őket. A közönség megnézheti magának a medveházat is, színek alapján szétválogathatja a különböző ízlésű macikat, aztán hazaindulás előtt, öltözködés közben még lehet folytatni az előadás előtt megkezdett tombolást odakint a játszóháznak berendezett emeleten.
Itt nincs éles határ játék és színház között. Mindkettőt komolyan kell venni.
Forrás: https://revizoronline.com/hu/cikk/8142/medvek-minden-mennyisegben-vaskak…
Szerző: Gergics Enikő
2019. november 7.