A vers színészi esély - interjú Mácsai Pállal

Decemberben a Vaskakas vendége az Örkény Színház: a színpadi versmondásról, illetve Arany János előtt tisztelgő különleges estjükről, az Aranyozásról Mácsai Pált, a színház igazgatóját, az előadás rendezőjét és konferansziéját kérdeztük.

- Az Örkény Színház társulatának nem ez az első találkozása a színpadon a vers műfajával. A Nyugat 2008-1908 után jött az Anyám tyúkja két részben, most pedig itt az Aranyozás.

- Mondhatom, hogy a társulatunk színészeit érdekli a vers. Van, aki magától is mond verset, másnak első emlékezetes sikere versekhez kötődik, a pályáját kezdte így, és van, aki ma is járja az országot önálló esttel. Az Örkényben a költészet napján rendszeresen olvastunk fel verseket, volt olyan is, hogy a társulat egyetlen este kedvéért megtanulta Radnóti életművének egy fontos részét.

- A költői est eleve közel áll a színészi hagyományainkhoz, és a műfaj legújabb kori reneszánszában komoly szerep jutott az Örkény előadásainak.

- Valóban, a magyar színészeket régóta vonzza a műfaj. Beregi Oszkár, Somlai Artúr, Gábor Miklós vagy Latinovits Zoltán csak néhány a hosszú sorból. Óriási színészegyéniségekhez kötődik a műfaj, akik közül többen erre tették fel az életüket. A nagy színész mindig többet jelent önmagánál, egy egész társadalmi réteget testesít meg. Nálunk a vers efféle népszerűségének mindig volt társadalmi, politikai, közéleti és közérzeti oka. A vers lehet szócső, rajta keresztül lehet valamit közölni a színpadról. És van, amikor a dolog a színészről szól elsősorban: a vers komoly előadói, művészi esély is.

- A színpadon előadott verstől valahogy mégis elszoktunk mára.

- Holott Arany János szerint a költészet végleges formája a mondott vers, sőt az énekelt vers, amivel egyenesen a líra eredetéhez nyúlik vissza. Ha úgy tetszik, Villon egész életében nem írt egyetlen verset sem, csak dalszöveget. És ha Arany mondását komolyan vesszük, rájövünk, hogy Homérosztól a slam poetryig húzódik az általa rajzolt ív.

- 2014-ben mutatták be az Anyám tyúkja című est első részét. Miért?

- Akkori művészeti titkárunk, Csunderlik Zita ötlete volt, hogy jól ismert, klasszikus versekből kellene előadást csinálni. Az ötlet azonnal megtetszett, mert az előadó mindig a kivételest, a különlegest keresi, ez viszont éppen az ellenkező irány, és ennyiben nem tipikus. Felkértem Várady Szabolcsot, hogy válogassa ki a magyar irodalom kötelező verseit. A „kötelező” szó félelmetesen hangzik, ehhez képest az előadás az elmúlt éveink egyik nagyobb sikere. Ami ugyan meglepett minket, de értjük is az okát: a verseket színészileg elemeztük, mindegyik egy-egy kis dráma. A merítés óriási volt, közel félezer versből válogattam ki két előadásnyi anyagot. Míg az Anyám tyúkja első részénél szinte minden vers ismerős lehetett, a másodiknál már cél volt, hogy megismertessünk elfeledett költeményeket.

- És nyilván az sem véletlen, mi mit követ a színpadon.

- Persze, mi kijelölünk egy utat, ahová a néző követhet minket. Nem biztos, hogy mindenki egyetért az értelmezésünkkel, de ettől is olyan népszerű az előadás. Mondok egy példát: a Szeptember végén nálunk egy szerelmes, de nárcisztikus férfi paranoid monológja. A férfi a nászútjukon azzal vádolja ifjú hitvesét, hogy a halála után rosszéletű nő lesz belőle, de ő majd visszajön és bosszút áll rajta. Lehet ezt szépen, finoman is mondani, de ez az értelmezés akkor is benne van. Mi csak egyértelművé tesszük.

- Kik nézik ezeket az előadásokat?

- Főleg felnőttek, de sok szülő a gyerekeivel érkezik. Egy közönségtalálkozón kiderült, hogy azt szeretik benne leginkább, hogy másképpen hallják az ismerős verseket, mint korábban. Azt hiszem, a mi közönségünknek van korábbi versélménye. Ezt megértem: fiatalon nekem rengeteget adott a költészet. Gyönyörködés, borzongás, meglepetés, a „ja, hát ők is!” élménye.

- Az Aranyozás című estjük azonban nem Arany János verseit tartalmazza, hanem róla szóló, vele kapcsolatos írásokat.

- A költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük 2017-ben, én pedig nem akartam egy sokadik Arany-estet. Brutálisan nagy életműről beszélünk, és eszembe jutott, hogy ha Arany hatásáról csinálunk előadást, akkor nagyon sokféle hang megszólalhat, Petőfitől Orbán Ottóig, Adytól Petri Györgyig. És fontosak a kortársak is, Tóth Krisztától Varró Daniig és tovább. A válogatás alapját a Világol tiszta fényed című, Arany kortársaitól a mi kortársainkig terjedő antológia, továbbá a Látó című folyóirat egyik száma és a Széchényi Könyvtár által kiadott 24 karát című, napjaink szerzőire fókuszáló gyűjtés adta.

- Mi kerül be az estbe és mi marad ki belőle?

- Olyan szöveg kerül bele, ami színpadon mondható. Ami első hallásra érthető, amiben van előadói esély, ami nem esszészerű, nem igényli a visszaolvasást. És ami akkora terjedelmű, hogy elférjen egy színész körül.

- Felteszem, a válogatás közben eleve színészben gondolkodik.

- Igen, mindig, ez ugyanolyan szereposztás, mint egy dráma esetében. Nagyon ismerjük már egymást, és ha néha van is értetlenség, hogy kinek melyik vers jut, ha elmondom az elképzelésemet, a színészek megértik és elfogadják. Nagyon más típusú feladat ez, mint egy prózai szöveg mondása: a színész nagy íveket jár be versenként, de olyan típusú fejlődésnek, mint egy dráma esetében, nem marad hely. Csodálatos színészi gyakorlat, és örülök, hogy a színészek nem adják annak a jelét, hogy unnák.

- Hat más előadásokra a versekkel való közelebbi ismeretség?

- Hogyne, ősszel Shakespeare IV. Henrikjét próbáltuk, ami verses dráma, és alig kellett külön felhívni a figyelmet a rímekre vagy a jambusokra. Az idősebbeknek van verses tapasztalatuk, a fiataloknak pedig kifejezetten jót tesz a versek közelébe kerülni. Ők gyakran idegen tárgyként tekintenek az ilyen szövegekre, de a nagy rendezői örömök egyike, ha megértik és élvezni kezdik a verset.

- Az Aranyozás szövegeinek válogatása közben érte meglepetés?

- Igen; leginkább az, hogy mennyire fontos mindenkinek Arany János. Még azoknak is, akiktől alkatilag távol áll ez a kimért és szabályos hang. Petri az egyik utolsó versében azt mondja, hogy mindent un már, kivéve Aranyt. Ez a sor szíven üti az embert: vajon tudjuk, ki volt valójában Petri? Szerb Antal írta Aranyról, hogy gravitációs középpont, aki körül mindenki kering. Igaza volt, a mi kortársaink is fontosnak tartják megfogalmazni ezt a viszonyt. Az est célja bevallottan az, hogy aki hazamegy, kedvvel nyúljon az Arany-kötethez, és eltöltsön vele újra egy órát vagy akár néhány hónapot.

- Rendezőként vonzza a minimalista színrevitel. Nem csak az Aranyozásban, de a szintén hamarosan Győrbe érkező Csoda és kósza című gyerekelőadásban is csak „ülnek és mesélnek” a színészek.

- Igen, mert így jóval nagyobb figyelem irányul a szövegre. Persze mindez csak látszólag minimál nyelv, nagyon is eszközgazdag, csak az eszközök rejtőzködőbbek. A Csoda és kószában nincs semmi díszlet, a gyerekek mégsem tiltakoznak ellene, sőt! Működik a fantáziájuk. Megértik, hogy az előadás alapja a belső mozi. És ha az vetít, akkor minden rendben van.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu

h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Kakashíradó