Nem akarok nem hasznos pillanatokat - interjú Szabó Kimmel Tamással

Március 13-án premier a Vaskakas Bábszínházban: az Orlai Produkciós Iroda Győrben mutatja be Dühöngő ifjúság című előadását, a főszerepben Szabó Kimmel Tamással. Őt kérdeztük színpad és élet hasonlóságáról, meg a harmincasok problémáiról.

- Milyennek látja Jimmy Portert?

- Nagyon szélsőséges karakter. Értelmiségi figura, aki ugyanakkor viseli is ennek a terhét. Magába szívja a zaklatottságot. Kimondom: valójában egy barom, de közben megvan a maga igaza. Nagyon lehet vele menni, különösen ma. John Osborne szereplői a húszas éveik közepén járnak, mi, akik most játsszuk, egy tízessel vagyunk idősebbek. Sokan kérdezik, sőt magamnak is feltettem a kérdést, hogy nem túl nagy-e a különbség, de a próbákon rájöttünk, hogy Jimmy értelmiségi problémái, tépelődése, a középosztály iránti gyűlölete, a rendszer elleni lázadása tökéletesen lefordítható a mi gondjainkra. Én magam is hasonló gondokkal küzdök, ezek a kérdések érdekelnek. És bár mondom, nehéz srác, de ha valaki magára ismer benne, rájön, hogy vannak jó oldalai is.

- Mi baja ennek a fiúnak a világgal? Van barátnője, van barátja, lehetne gyereke, ő mégis tombol, folyamatosan bánt és megbánt embereket.

- Rosszkor és rossz helyen született, és ez meghatározza az egész életét. Ismerem ezt a típust: nem kell neki konkrét gond, a személyiségéből fakad az, hogy problémákat gyárt és keres. Mindenben hibát talál, és utána azt hosszan boncolgatja. Addig piszkálódik, amíg a másik, legyen akármilyen béketűrő, végül kénytelen visszaválaszolni. Itt Jimmy felesége, Allison az, aki a feszültség legfőbb forrása lesz a számára. És ez is érthető: Jimmy azt gondolta, hogy ha kiszabadítja a lányt a felső rétegből, akkor megnyer egy harcot velük szemben, és ő is más pozícióba kerül. Összességében elég szerencsétlen élete van a fiúnak, de én szeretem az ilyen karaktereket: nyomorog, de közben van benne egy őserő, ami arra ösztönzi, hogy mindig bántson másokat. Sokszor igaza van, csak rossz a stílus, amiben tolja az egészet.

- Voltak már hasonló szerepei korábban is...

- Hamlet például. Vagy Szoljonij a Három nővérben is talán. Szintén a Nemzeti Színházban az Orfeusz alászállból Val Xavier karaktere. Orlai Tibornál McMurphy is problémás alak a Száll a kakukk fészkére című előadásban. A karakterek között lehet némi hasonlóság, de mindegyik más miatt érzi magát kényelmetlenül.

- A nézőt meg fogja lepni ez a Jimmy? Nagyon más lesz, mint amit általában magától látunk?

- Nézze, én sosem látom magamat kívülről, nem tudom, hogy a nézőnek mi jön át és mi nem. Én mindig elsősorban magamnak, illetve a rendező és az előadás ízlésének akarok megfelelni. Vagyis lehet azt mondani, hogy nem ilyen Jimmy Portert vártunk, de ezzel nem tudok mit kezdeni... Van egy személyiségem, egy alkatom, egy habitusom, ami minden szerepemben ott van. Olyan ez, mint egy festőnél a kézjegy. Pár éve írta rólam egy kritikus, hogy abban az évadban nem újult meg a színészetem. Ezt nem tudom értelmezni: ha az ember évi három-négy nagy szerepet csinál, és azok nem nagyon szélsőségesek, vagyis alapvetően megfelelnek az archetípusának, akkor nehéz újat mutatni.

- Több interjúban beszélt arról, hogy „hazaviszi a munkát”, vagyis az éppen próbált karakter a magánéletén is nyomot hagy. Most is?

- Persze, nagyon is, de sok színésznél ugyanígy működik ez. Nálam se volt ez így mindig, de az utóbbi években igen. Hogy miért? Jobban hatnak rám ingerek, nyitottabb vagyok, igyekszem teljesen a szakmámnak élni, és mindenestül bekebelezni azt, amit kapok. Nagyobbat akarok harapni a világból, és igen, ezzel a hozzáállással könnyebben hazaviszem a munkát. Hamletnél már így volt, aztán McMurpyhnél is, de még a Várj, míg sötét lesz szerelmes karakterénél is észrevettem, mennyire más az otthoni habitusom. De szerintem ez jó: érzem, ahogy dolgozik bennem a figura. Nem akarok nem hasznos pillanatot, sem a munkában, sem a magánéletben.

- Nádasdy Ádám fordítását használják az előadásban. Milyennek találja a szöveget?

- A szöveg teljesen a szánkra áll. A rendező, Znamenák István pedig nyitott arra, hogy ha kell, akkor változtassunk annak érdekében, hogy még érthetőbb legyen egy mondat, hogy még inkább a mi játékunkból következzen egy-egy szó. Nagyon szeretem Nádasdy fordításait. A filmforgatókönyvekhez hasonlítom a szövegét. Van olyan, amit elolvasok, és azt érzem, hogy így ember nem beszél, de van olyan is, és ez a szöveg ide tartozik, amikor azonnal látni, hogy működik a rendszer, tudok menni a történettel, mert ez az én nyelvem is.

- Az ötvenes években játszódó darab ma talán megmosolyogtató jelenettel kezdődik: egy nő vasal, míg két fiatal férfi újságot olvas, és a vasárnapi könyvkritika-rovaton élcelődnek...

- Hát, ha az áll a szövegben, hogy ketten újságot olvasnak, míg egy harmadik vasal, akkor csinálhatunk bármit, de az a legkifizetődőbb, ha ezt mutatjuk meg a színpadon. (nevet) És talán valóban nem olvasunk ma újságot, de pár éve még igen. Ez amúgy is inkább egy póz Jimmy részéről, nem annyira a generációja jellemzője. Meg akarja adni a módját: pipázik és egy komoly lapot olvas, ami azt mutatja, hová képzeli magát a társadalomban. Sok kallódó barátom van, akik ott állnak harminc és negyven között, és nem tudják, mit kezdjenek az életükkel. És hiába vagyok erőm teljében, olykor nekem is eszembe jut, van-e értelme a hajtásnak. Mindannyian tele vagyunk kételyekkel, a darab erről is szól. Meg persze arról, milyen dinamika létezhet három ember között, ahol az egyik, Jimmy üt, a másik, Allison tűr, a harmadik meg, Cliff néha közbelép. Hogyan lehet ezt a jól működő hármast szétverni, bekerülni új szereplőként ebbe a felállásba? Az új nő, Helena érdekesebb, szellemesebb, de valahogy a kémia mégsem működik vele... Bízom benne, hogy izgalmas nézni, mit művel ez a négy ember egymással a színpadon. És megint mondom, hogy a mi generációnk bajai a világgal nagyon erősen kihallatszanak a drámából. Sok emberen látom, ahogy a rossz döntéseik mocsara lehúzza őket. Mások okosak, vannak kapcsolataik, de valahogy mégsem jön a nagy áttörés. Ezt nekünk nem kell eljátszani, elég odaállni a mondatok mögé, amikből süt a zaklatottság és a düh. Olyan ez, mint egy kukta, amiben felül ott van ez a nyájas szemétkedés, de alatta forrnak az indulatok.

- Jimmy Portert könnyű lenne egy egyetlen tömbből faragott dúvadnak mutatni, miközben összetett karakter. Három héttel a bemutató előtt, amikor beszélgetünk, lehet már látni, hogyan lehet belőni a potmétert?

- Ezen dolgozunk minden erőkkel! Kezdjük megérezni, hogy bizonyos szövegekkel meddig lehet elmenni, mi tesz jót, mi kevésbé a karakternek, és hol kell finomhangolást végezni. Merni kell először rossznak lenni a próbákon, hogy lássuk, hová akarunk eljutni. A kérdése amúgy jogos, lehetne Jimmyből egy dühöngő őrültet csinálni, aki néha halkan beszél és könnyes a szeme, de nem ez a terv! Sokaknak ismerős, nehezen, de mégis szerethető Jimmyt céloztunk be.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
Kakashíradó