Nekem mennem kell Torvald után - interjú Csankó Zoltánnal

Azt mondja Csankó Zoltán, hogy hazajár Győrbe. Október 25-én a Nóra 2. című előadás férfi főszereplőjeként lép színpadra a Vaskakasban. Ibsen Nórájáról, Kováts Adélról és a szerep meg a személyiség közötti kapcsolatról beszélgettünk.

- Belevágok a közepébe, ahogy a Nóra 2-ben is teszik: miért nem vált el Torvald Nórától tizenöt éve?

- Részben lustaságból, részben meg azért, mert így jelentős bevételre tett szert a család. El is mondja magáról a férfi, hogy végighazudott tizenöt évet. Én egyébként el tudom képzelni még azt is, hogy úgy gondolta, hogy ezzel a nővel, akit annak idején nagyon szeretett, tovább tart így a kapcsolata. Ezt a dolgot az elején el kellett volna intéznie, de ő belesodródott a hazugságokba, és ez lett a vége.

- Ez azért elég gyermeteg viselkedés.

- Torvaldnak ez, a már csak papíron létező házasság jelentette az utolsó szálat Nórához. Van olyan, hogy az embernek nincs szíve kidobni egy tárgyat, ami egy előző kapcsolatából maradt. Torvald reménykedett, hogy soha nem derül ki a kis titka, de egyszer csak betoppan Nóra, és kell neki a papír a válásról.

- A pályája során mindössze két Ibsen-darabban játszott, ráadásul nem is a legismertebbekben, a Rosmersholmban és a Solness építőmesterben, mindkettőben Kováts Adéllal közösen.

- Színészekként mindig mások kezében vagyunk; igaz, szabadúszóként magam dönthetek arról, hogy vállalok-e egy szerepet vagy sem. Amikor Orlai Tibor felhívott ezzel az ajánlattal, boldogan mondtam igent. Óriási öröm újra együtt dolgozni Adéllal, aki az elmúlt évtizedekben játszotta már a szeretőmet, a barátomat, a testvéremet, most meg a feleségemet. Nagy megtiszteltetés, hogy egy színpadon állhatok Bodnár Erikával, és László Lilinek is nagyon örülök, aki rendkívül tehetséges fiatal művész. Nagyra értékelem azt, ahogyan Orlai és a munkatársai bánnak velünk meg a produkcióval, kifejezetten jó érzés részt venni benne. Első olvasásra is láttam fantáziát a darabban, ráadásul van néhány pont, ami hasonlít az én életemre, és ez sokat segített a próbákon.

- Vagyis könnyebb eljátszani egy szerepet, ha van hasonlóság a magánéletével?

- Persze, én annak örülök a legjobban, ha találok közös pontokat. Lelkileg ez mindig nehezebb, színészileg viszont nagyon hálás feladat. Egyszerűen ismerősek a helyzetek, többet tud bizonyos dolgokról az ember. Banális példákat mondok: ha valakinek alkoholproblémái voltak, ha elveszítette egy közeli hozzátartozóját, ha úgy szakított vele a párja, mint Nóra Torvalddal, és így tovább, ezeknek a felidézése mind segít egy szerep megformálásakor. Aki nem élte át, az elképzeli, aki meg átélte, előhívja az emlékeit. De legyen bármennyire is analóg a karakter velem, természetesen nem fogom a saját életemet eljátszani a színpadon. Én például biztosan nem viselkednék úgy, ahogyan Torvald teszi. És ez nehézség is, hiszen a saját véleményemet, azt, hogy igazából mit gondolok róla, nem rakhatom bele az alakításba. Nekem mennem kell Torvald után, és ügyelnem arra, hogy a szerep mögött mindig ott álljak én magam. Maga a feladat ettől sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam.

- Már csak azért is, mert az előadásban Torvald karaktere inkább komikusra van hangolva. Azt akarom mondani, hogy nehéz őt komolyan venni.

- Tény, hogy a darab Nórára épül, arra, hogyan megy végig az úton, hogyan találkozik azzal, hogy neki ellentmondanak. És amikor a végén Torvald tönkreteszi magát érte, akkor ő ugyanúgy kisétál az ajtón, mint tizenöt évvel korábban. Igen, az író kicsit „soványra” írta Torvaldot; amikor először találkozik Nórával, nincs igazi összecsapás: nem néz a nőre, elbújik előle, aztán meg kinyilatkoztat, de igazi indulat nincs benne. Ha jól emlékszem, a példányban az első jelenetünkben még felkiáltójel sem szerepel. A próbán játszottunk azzal, hogy milyen, ha hevesebb vagyok, de kiderült, hogy nem tesz jót neki. Ez a figura ledobja magáról a nagy indulatokat.

- Ez egy nehéz próbafolyamat volt?

- Alaposan körbejártuk a darabot, azt próbálgattuk, hogy milyen lehetőségei vannak a szereplőknek, és ez időigényes feladat volt. Egyszerűbb lett volna leülni és beszélgetni, de a megfelelő lelkiállapotok megszületéséhez, meg ahhoz, hogy kivegyük az előadásból, ami nem áll jól a darabnak, sok szélsőséget ki kellett próbálnunk. Volt, amiről gyorsan kiderült, hogy nem működik, de akárhogy is, nagy utat jártunk be. Ez egy másfél órás villámtréfa, amin sokat dolgoztunk, a néző pedig egy letisztult, átgondolt állapotát látja. Magát az alapötletet érdekesnek találom: hol járnak egy dráma karakterei másfél évtizeddel később? Színészként általában a folytatással nem foglalkozunk, az előéleten inkább gondolkodunk. Eszembe jut Kiss Csaba, akivel épp a Solness építőmesteren dolgoztunk, és az olvasópróbán felolvasta a saját szövegét arról, hogy szerinte hogyan indult ez a történt. Egyáltalán nem volt haszontalan megközelítés.

- Tényleg, mit csinált Torvald az elmúlt tizenöt évben?

- Torvald Ibsennél jogász volt, itt már bankigazgató. Vagyis karriert épített, próbált elszakadni Nórától, valószínűleg sikertelenül. Egy sérült ember, aki túl akarta élni ezt a traumát, ezért a munkába menekült. Nem derül ki, hogy a gyerekeivel bármilyen viszonya lenne, a házvezetőnő nevelte fel őket. Annyit azért látunk, hogy a lánya nem lelkesedik az apjáért.

- Vajon felszámolható lenne a Nóra és Torvald közötti szakadék?

- Én azt hiszem, hogy Torvald mindent megtett, amit lehetett, de nem járt sikerrel. Nóra már elveszítette minden vonzódását a férfi felé. Torvaldban lenne még nyitottság az újrakezdésre, mert akkora szerelem volt ez, de a másik irányból nincs erre fogadókészség. Szimpátia azért van, de ez nem jelenti azt, hogy Nóra képes lenne újra a férfival élni. Amúgy a nézőben volna igény a happy endre, és volt is, aki szóvá tette, és hiányolta a boldog véget.

- 2009 óta szabadúszó, de az egyik bázisa Győr.

- Abban az évben az első itteni munkám a Nem félünk a farkastól volt, Ács Jani rendezésében. Aztán jött A lócsiszár virágvasárnapja, de közben sokfelé megfordultam, jártam például Tatabányán, Miskolcon, nemrég Szombathelyen is. De igen, igaza van, erősen kötődöm Győrhöz. Érzem, hogy megbecsülnek és szeretnek itt, és ez jólesik.

- A győri nézőket meglepi majd Torvald alakjában?

- Nem tudom, mit szólnak majd hozzá, de kíváncsi vagyok a reakciókra. Szerintem fognak szeretni benne, és biztos, hogy szurkolnak majd nekem.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
Kakashíradó