Nagyon őszinte és sokaknál betalál - interjú Balla Eszterrel

December 28-án Győrbe érkezik az Orlai Produkciós Iroda egyik legsikeresebb előadása, a Párterápia. A különös háromszög női szereplőjét, Balla Esztert kérdeztük.

- Szirtes Tamás osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mit várt, amikor jelentkezett a musical szakra?

- Ó, én semmit se vártam: azt mondták, hogy menjek, és én mentem! (nevet) A színészi pálya sokáig nem érdekelt, drámatagozatra is csak azért jelentkeztem, mert a nővérem azt mondta, hogy ott lazák a tanárok. Aztán középiskolában rengeteget léptünk fel, főleg zenés műsorokkal. Beszippantott a dolog, és rájöttem, hogy ezt akarom csinálni. Ahogy mondtam, nem magamtól jutott eszembe, hogy jelentkezzek a főiskolára, és óriási meglepetés volt, hogy felvettek, ráadásul korkedvezménnyel. Nagy váltás volt az életemben, elköltöztem a szüleimtől, ráadásul Budapestre. Kollégista lettem, és ennek is köszönhető, hogy rendezőszakos hallgatók elkezdtek hívni a vizsgáikba. Másodévesen Schilling Árpáddal dolgozhattam, aztán Babarczy László meghívott Kaposvárra, szóval csupa jó dolog történt velem. Nem csak nekem, de sok más osztálytársam számára is világos volt, hogy van élet a musicalen és az operetten kívül.

- Egy fiatal ember számára nem ciki a könnyed zenés műfaj?

- A tapasztalatlanságom és a tudatlanságom miatt voltak pillanatok, amikor cikinek éreztem. Eleve más volt a megítélésünk a főiskolán, a zenés osztály vizsgáira kevesen jöttek a prózai tanárok közül, így előttük nem nagyon tudtuk megmutatni magunkat. Aztán amikor a diplomaszerzés után Kaposvárra kerültem, három éven át sok zenés előadásban játszottam, és nagyon élveztem. Meg közben a Madách Színházban ment a vizsgaelőadásunk, amire egyeztettek: a Chicagóban Roxie Hartot játszani nem olyan szörnyű dolog! És kezdtem ráérezni annak az ízére, amikor nyolcszáz ember állva tapsol. Élveztem ezt a sikert, és közben megtanultam a műfaj másságát is; azt, hogy lehet ezt is nagyon jól csinálni, ha az ember gondolatot visz bele, és nem „csak” jól énekel. Ebben fontos szerep jutott Kaposvárnak, ahol rengeteget tanultam a színházi működés alapjairól.

- Most a Madách Színházban és Orlai Tibornál játszik, ami azt mutatja, hogy komfortosan érzi magát a könnyűnek nevezett műfajban.

- Igen, és ez köszönhető annak is, hogy volt egy szerepkörváltásom. Pár éve még sok 20-25 év körüli szerepem volt, de ezt kezdtem kínosnak érezni 35 fölött... Innen nézve sok jó szerep jött szembe mostanában, olyan nők, akik másfajta problémákkal küzdenek. Szeretem, ahol most tartok, de azt is nagyon élveztem, amikor Kecskeméten operettet, Kaposváron prózát játszottam, és közben még a Krétakör Színházzal is felléptem. Szeretek az egyik ajtón bemenni, egy másikon kijönni, és így tovább. Ez most máshogyan van: három gyermekem született, így a karrieremet nem tudom tudatosan építeni.

- Orlai Tibor hogy került ebbe a képbe?

- Amikor kiderült, hogy Tenki Réka babát vár, Tibor elhívott, hogy ugorjak be a Római vakációba. Ez nagyon jól sikerült, sokat játszottam, megkedveltük egymást. Aztán a harmadik szülésem után hívott, hogy álljak vissza dolgozni, és akkor jött a Párterápia, ami igazi örömmunka volt nekem.

- Amiben egy egymást maró, viccesen gyilkoló pár női tagja. Hogyan lehet ezeket a figurákat érdekessé tenni?

- Az jelent benne kihívást, hogy miközben egy folyton acsarkodó, látszólag menthetetlen házaspárt látunk, nekünk ki kell csalogatnunk azokat a mélységeket, amikről valójában szól a darab. Az én karakterem igazi házisárkány, aki folyamatosan beszól a férjének, egy elviselhetetlen, harsány és cinikus nő. És az első felvonás közben kiderül, mitől lett ilyen, mik a sérelmei, hogyan keményedett meg ennyire: igazi színészi feladat megmutatni ezeket a rétegeket. A pasi meg igazi papucsférjnek tűnik, de valójában ő is bonyolultabb ennél. Érdekes, hogy a nézők milyen sokat nevetnek rajta, az pedig a rendező, Znamenák István érdeme, hogy amikor a leghangosabb, tapsos kacagás után rögtön nagyon mélyre csúszik egy megjegyzés, hirtelen néma csend lesz a nézőtéren. Ez az előadás nagyon őszinte és sokaknál betalál: szellemes szövegekbe burkoltan egy nagyon valódi dolog áll előttünk.

- Más az, amikor színész rendezi a színészt, mint ahogy itt is?

- Znamihoz én eleve nagy bizalommal álltam, annak idején Kaposváron rengeteget segített nekem. Mindig tiszteltem mint színészt, nagyon figyeltem őt. És sokat jelentett, hogy a szülés utáni visszatérésemkor ő volt az első rendezőm. Ki lehet esni a gyakorlatból, és ő leszedett a játékomról minden fölösleget. És persze, jó érzés, hogy színész ő is, hiszen nagyon pontosan tudja, milyen ezen az oldalon állni. - Sokfelé játsszák az előadást. Hogyan érik? - Úgy érzem, sokat és jó irányba változik. Debreczeny Csabával és Mészáros Mátéval végig hárman vagyunk a színpadon, és az elsőtől az utolsó pillanatig nagyon kell koncentrálni egymásra és a poénokra. Minden darabnak jót tesz, ha sokat játsszák, de a Párterápiára ez különösen igaz.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
 
 
 
 
Kakashíradó