Somodi Réka

Bábszínész. 2011-ben végezte el a Kolibri Színház bábszínészképző stúdióját, majd a Vaskakas Bábszínház társulatához szerződött.

Anyuval kiskoromban nagyon sokat utaztunk vonaton a nagyihoz. Egyszer szemben ült velünk egy nagyorrú néni. Édesanyám nagy örömére én jó hangosan megkérdezem tőle: "Anya, miért olyan nagy a néni piszkálója?".
Amikor nem ilyen kérdésekkel szórakoztattam az embereket, szerettem sétálgatni a vonaton, amit egy zsákmányszerző akcióval kötöttem össze. Ha megláttam valakinél valami finomat, egy határozott kézmozdulattal rámutattam: "Kélem azt!" Általában meg is kaptam. Előfordult, hogy banánnal, almával lettem gazdagabb, de volt olyan is, hogy egy fiatal fiú éppen egy szendvicset evett, ám a "parancsomra" odaadta, ami még volt belőle. Elég falánk kisgyerek voltam. Egyszer eltűntem a nagyiék házában és hosszas keresgélés után végül a kamrában, az asztal alatt találtak meg, ahol a tyúkoknak szánt száraz kenyeret majszoltam.
Egy másik alkalommal, amikor már a sokadik tortaszeletet tömtem magamba, anyu rámszólt: "Ne egyél annyi tortát kicsim, elég lesz már! Így is elég duckó vagy." "Hát te se vagy éppen egy mosolygó gyümölcs!" - Válaszoltam kedvesen édesanyámnak.

Kedvenc színem: piros
Óvodai jelem: hóvirág
Kedvenc mesém: A kis hableány, Lázár Ervin-mesék, népmesék közül A szegény ember hegedűje
Kedvenc gyerekkori játékom: a rózsaszín maci, aki születésem óta velem van
Kedvenc könyvem: Jane Austen: Büszkeség és balítélet, Victor Hugo: A nevető ember, Dallos Sándor: A nap szerelmese, Aranyecset
Kedvenc virágom: tulipán
Kedvenc ételem: mákos guba
Kedvenc zeném: Gotan Project, Coldplay, Placebo, Heaven Street Seven, The Carbonfools, a 80-as évek zenéi
Kedvenc versem: Eörsi István: Kiflit evett
Amit vinnék egy lakatlan szigetre: a kutyám
Ami a szobámból nem hiányozhat: sok-sok emlék és csecsebecse, fényképek