Ma is állnak még falak - interjú Kováts Adéllal

Október 25-én a Vaskakas vendége a Nóra 2. A címszerepet játszó Kováts Adéllal, a Radnóti Színház igazgatójával kortalan és jelenkori női és férfi szerepekről beszélgettünk.

- Amikor bemutatták Ibsen Nóráját, igazi botránykőnek számított a darab. Ma is ilyen veszélyes figura?

- A XIX. század végén falakat bontott le a téma, Nóra döntése és sorsa. Ma már nincs, nem lehet hasonló hatása. Napjainkban másképp érzékeny a téma, de még mindig aktuális. Lucas Hnath darabja, a Nóra 2. túllép az Ibsen felvetette problémán, vagyis a női emancipáció megszületésén, és azt vizsgálja, hogy az mivé fejlődött, esetleg bizonyos esetekben hogyan toporog egy helyben. És van a darabnak egy másik dimenziója is, ami arról szól, hogy egy párkapcsolatban milyen sztereotípiák és automatizmusok mentén működünk.

- Nekem attól fogva gyanúsan mai a történet, amikor Nóra belép, és a házvezetőnő elkezd tippelgetni, hogy mi történt az asszonyával az elmúlt tizenöt évben. Anne-Marie nem feltételezi, hogy a nő karriert csinált, hanem azt mondja, hogy biztos szerencséje volt.

- Egy nőnek a mai napig többet, jobban kell teljesítenie ugyanazzal a tudásbázissal, mint egy férfinak. És bizonyos helyzetekben még mindig állnak a falak. Igaz, nem átjárhatatlanok, de ott vannak, és ennek az áthallásai a darabban is megjelennek.

- Színészként a nagy Ibsen-szerepek elkerülték, Csehov inkább megtalálta. Alakítható ez valamelyest tudatosan?

- Csehovnak, Ibsennek is két-két szerepét játszottam, ezt azért nem mondanám kevésnek. A mai fiatalok talán tudatosabban formálhatják a pályájukat, de teljesen más most a színházi rendszer, mint amikor én voltam pályakezdő. Ma rengeteg független hely és formáció van, de amikor én elkezdtem dolgozni, a színész munkavállaló volt a kőszínházban. Ha a rendező gondolkodott benne, akkor eljátszott egy vagy több szerepet. Én mindig ebben a közegben léteztem, és szerencsére folyamatosan volt olyan minőségű és tartalmú felkérésem, ami nem hagyott hiányérzetet. És bár nagyon hiszek a társulati működésben, mégis szeretek néha kirándulni. Egy jó társulat, egy jó műhely részeként a színész egy hosszabb folyamat eleme tud lenni, ahol kicsit mindig mások felelőssége, hogy gondoskodjanak róla. A színész felelőssége meg az, hogy helytálljon a neki felkínált feladatokban. Ha valaki egy jó műhely tagja, a szerepei végül kiadnak egy ívet.

- A Nóra 2. is kirándulás. Amikor Orlai Tibor felhívta, rögtön igent mondott rá?

- Ó, dehogy, hosszan töprengtem rajta. Hízelgő volt, amikor Tibor azt mondta, hogy feltétlenül bennem gondolkodik. Azért mertem elvállalni, mert a próbafolyamat már a nyárba csúszott, és két és fél évnyi igazgatás után úgy éreztem, hogy jót tesz egy olyan helyzet, amikor kizárólag színészként vagyok jelen. Vagyis a kollégáimnak nem az a játszótársa vagyok, akiről most kicsit elfelejtik, hogy egyébként igazgató is, hanem végre „csak” színész vagyok.

- Meglepte, hogy Ibsen klasszikus darabjának készült egy folytatása?

- A Nóra egy másik folytatását, amit Elfriede Jelinek írt, ismertem. Remek az is, ahogyan Hnath hozzányúl: Nóra minden válaszában sok megfontolni valót kínál, ezért aztán nemigen van idő hosszan elidőzni egy-egy mondatnál. Az első három jelenet a darabban tulajdonképpen információátadás, és sokat gondolkodtam azon, mennyire lehet itt mélyre menni. Lehet beszélni arról is, kivel mi történt ebben a másfél évtizedben: mindenki talált megoldásokat, de ezek a válaszok ütköznek egymással, és erről szól a történet. Nagyon jó játszani, mert kikövetel egy komoly belső munkát. Mondom mindezt annak ellenére, hogy hallottam olyan véleményt, hogy ez egy tézisdráma. Szerintem azonban nem csak állít, hanem mer humoros is lenni, például amikor szinte a szappanoperák szintjén pergeti le azokat a párbeszédeket, amik sok család életéből ismerősek lehetnek. És a vége sem állít: Nóra újra kinyit egy ajtót, megint kilép és kockáztat.

- Foglalkoztak Ibsen Nórájával a próbák során? Egyáltalán: kell vele törődni?

- A szerző nem ad rá sok lehetőséget, hogy lássuk a tizenöt évvel ezelőtti Nórát. Vannak azért utalások arra, amit én úgy hívtam, a „nórázás”: az, hogy a nő úgy működik, ahogy az a férfinak tetszik, de az nem az igazi énje. A fiatal Nóra is alighanem jóval határozottabb és önállóbb személyiség volt, csak egy időre kényelmesen elhelyezkedett a babaházban. A Radnóti Színház igazgatói székében ülve amúgy én is kaptam már olyan tanácsot, hogy bizonyos esetekben hamarabb jutok eredményre a férfi tárgyalópartneremmel, ha rávezetem, hogy ő mondja ki, mi a megoldása annak a kérdésnek, ami miatt összeültünk. Ha egy nő nagyon szuverén és állít valamit, akkor a férfiak hajlamosak rögtön akadályokat gördíteni elé. Nóra főleg ebben változott tizenöt év alatt: nem hajlandó többé ezekre a mimikrikre, színjátékokra. Tessék, ez például mit sem változott: nem gondolom, hogy ma egy férfinak szüksége volna arra, hogy ne azt mondja, amit épp gondol, még ha sarkos is a véleménye. Egy nőnek viszont sokszor meg kell alkudnia, és lehet, hogy hosszú távon előrébb jut, ha ezekbe a helyzetekbe belemegy, de ez iszonyú fárasztó és sok energiát vesz el. Erre mondja a mi előadásunkban Nóra, hogy egy idő után már nem tudta, ki is ő, mert folyton egy férfi hangját hallotta a fejében. A saját belső hangunkat kell követni, és a játszmázást elkerülni, amennyire lehet. Sajnos a párkapcsolatokban is kevés a mellérendelt viszony, ritkán átjárhatók a szerepek.

- Amikor én láttam az előadást, utána házaspárokat hallottam vitatkozni arról, hogy most kinek is van igaza.

- Ez nagyszerű: ennek a darabnak éppen ez a célja! És az jó, ha nem állításokat visznek haza a nézők, hanem folytatják a párbeszédet. Azt hiszem, az egyik legfontosabb dolog, ami színházban velünk történhet, ha utána egy beszélgetés segít döntéseket hozni a saját életünk vonatkozásában.

- Amitől igazán sikerült az előadás, a téma áthallásain túl, az a négy színész munkája.

- Örülök, ha így látja, de a rétegek gazdagodnak, a szerepek mögé való odaállás idővel sűrűsödik majd, amikor pontosabban meg tudjuk fogalmazni, hogy ki az adott karakter. Ez egy igazi angolszász színdarab, amit végig tempóban, fent, hegyesen kell játszani. A rendező, Galgóczy Judit mindig azt mondta, ha nem spiccre játsszuk, nem fog működni. Ezen dolgozunk minden este.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
Kakashíradó