A legjobb meggyőződések is vakvágányra futhatnak - interjú Udvaros Dorottyával

Az ország egyik legismertebb színművésze a Kossuth-díjas Udvaros Dorottya, aki a január 29-én a Vaskakasba érkező Kételyben egy egyházi iskola igazgatónőjét alakítja. Aloysius nővér jelleméről és szándékairól beszélgettünk.

- 2002 óta a Nemzeti Színház tagja. Milyennek látja az ott eltöltött időt?

- Három igazgatóm volt, mind nagyon különböző művészegyéniség. Valójában izgalmas, hogy én ugyanazon a helyen vagyok, miközben egészen eltérő színházban hitt Jordán Tamás, Alföldi Róbert, vagy most Vidnyánszky Attila. Vannak persze hasonlóságok, amik abból is adódnak, hogy a Nemzeti Színháznak feladatai vannak. Mindhárman műsorra tűzték a három nagy klasszikus magyar drámát, Vörösmarty, Madách és Katona művét. Mindhárman elhoztak olyanokat a színházba, akiknek erre egyébként nem nyílna lehetőségük. Meg érdekes azt is látni, hogy annak idején Alföldi Bánk bán juniorját mennyire szerette, most meg Vidnyánszky Bánk bánját mennyire értékeli és elismeri a közönség.

- Megnéztem a műsorban, az év első két hónapjában összesen hetet játszik az anyaszínházában. Elég ez?

- Nem, tényleg túl keveset játszom a Nemzetiben. Ez igazi fájdalom, de részben következik abból, hogy bizonyos előadásokat szériában játszik a színház. Általában évi két bemutatóm van, most is: a Bánk bánban Gertrúd vagyok, Zsótér Sándornál Brecht-darabban játszom majd. És a színház műsorra tűzi a Cseresznyéskertet is. Nem panaszkodom, hiszen az anyaszínházam lehetővé teszi, hogy Orlai Tibornál vagy az Operettszínházban fellépjek.

- A producer Orlai Tiborral mikor találkozott először?

- A Férfi és nő koncertturnéja volt az első közös munkánk. Az ősidőktől ismerjük tehát egymást: Tibor akkor kezdett el menedzsmenttel foglalkozni, producerként, önálló előadások létrehozójaként megjelenni.

- A Bandy-lányok ötletével, amiben Hernádi Judittal lépett színpadra, eleve őt keresték meg. Miért?

- Jutka mondta, hogy jó lenne végre együtt dolgozni, nekem meg eszembe jutott, milyen jól állnának nekünk az Andrews Sisters dalai. Ekkor fordultunk Tiborhoz, aki fantasztikus csapatot rakott körénk: Parti Nagy Lajos író, Ascher Tamás rendező és a többiek, mesebeli helyzet volt. Az meg azonnal világos volt, hogy Tibort kell megkérdeznünk. Ismertem őt, tudtam, hogy a jó ötletek mellé mindig igyekszik odaállni. Ráadásul magánszínházként jóval nagyobb a szabadsága, mint egy repertoárral és állandó társulattal rendelkező kőszínháznak.

- És jöttek is nála az emlékezetes, nagy szerepek: A szív hídjai, az Őszi szonáta és tavaly ősszel a Kétely. Mindhárom filmadaptáció, mindhárom kevésszereplős, rendkívül koncentrált, intim játékot kívánó darab. Szereti ezt a formát?

- Nézze, én mindent szeretek, ami jó minőségű. Mindegy, hogy negyvenen vagyunk a színpadon vagy csak négyen, csak a téma és a partnerek legyenek jók.

- Ön mennyire készül előre a szerepeire?

- Ez témától is függ. Amikor az ember Brechtet, Molière-t vagy Williamst játszik, egyszerűen nem lehet nem foglalkozni azzal, mi volt a szerző kiindulópontja, mik a szándékai. Az 1964-ben játszódó Kétely esetében a szerző, John Patrick Shanley például egészen máshonnan indult. Az érdekelte, Amerika hogyan keveredett háborús helyzetbe. A próbák során rengeteget beszélgettünk, és korán világos lett, hogy a szerzőt az foglalkoztatja a legkevésbé, kinek van igaza az egymással szemben álló felek közül. Őt az elszántság, a fanatizmus működése izgatta. Az, amikor megszületik vagy elkezdődik valami remek dolog, merő jószándékból, aztán valahol kisiklik, deformálódik, átalakul.

- Szándékosan butítom le a Kétely sztoriját: az egyházi iskolában az igazgató nővér meggyanúsítja az egyik paptanárt, hogy molesztálta egy tanítványát. Mondhatná erre bárki, hogy puszta gonoszságból tette, de Aloysius nővér motivációit ennél bonyolultabbnak érzem...

- Az ilyen fajta leegyszerűsítések tényleg keveset árulnak el a lényegről. Itt például fontos, hogy egy olyan apácarendről beszélünk, melynek tagjai az elesettek gyámolítására tették fel az életüket. Aloysius már jó ideje iskolaigazgató, felelős az iskolájában történtekért. A hatalom óhatatlanul megváltoztatja az embert: a főnöknek olykor rá kell kényszeríteni bizonyos döntéseket másokra, mert úgy véli, neki van igaza. Semmit nem tudunk meg a nővér magánéletéről, de azt igen, hogy korábban már találkozott egy hasonló esettel. Sőt én azt sem zárnám ki, hogy gyerekkorában vele történt valami ilyesmi. Hogy miért? Mert olyan élénken reagál a puszta gyanúra, hogy az eleve összetett figurát rajzol ki. A próbákon igyekeztünk árnyaltan gondolkodni arról, hogy kinek mennyire van igaza, hogy bűnös-e a pap vagy sem, hogy elvakult a nővér, vagy valóban védeni akarja a fiút...

- Ami számomra igazán meglepő Aloysius nővér karakterében, az a sprőd, cinikus, de nagyon is életes humora.

- Erre van írói szándék, de tény, hogy mi megragadtuk és gazdagítottuk ezt a lehetőséget. Lássuk be: mindannyian lehetünk nevetségesek. Ő egy rendkívül szikár, fegyelmezettnek tűnő ember, és nagyon jóleső volt a próbákon minél több humort és esendőséget felfedezni az alakjában. Mindenkivel kemény, de azért az is kiderül, hogy van szíve, ám mivel felelős az egész intézményért, ezeket az érzelmeket muszáj elnyomnia magában.

- A néző nem tudja eldönteni az előadás végén, hogy a pap bűnös-e vagy sem.

- Azért, mert nem ez a lényeg. Az iskolában tanító James nővéren lehet megfigyelni, hogy az Aloysius nővér keltette gyanú felmerülése után képtelen elhessegetni a Flynn atya alakját elhomályosító sötét kis felhőt. Hányszor fordul elő a saját életünkben, hogy bár harcolunk az ellen, hogy befolyásoljanak minket, de a kétely újra és újra ránehezedik a vállunkra? Sok nézővel beszélgettünk, és a legszélsőségesebb véleményeket hallottuk arról, hogy a pap vétkes vagy ártatlan. De ez így van rendjén, hiszen a darab arról szól, hogy a legjobb meggyőződéseink is vakvágányra futhatnak. Fontos kérdés továbbá a két eltérő, a pap által képviselt liberális és a nővér vallotta poroszos nevelési módszer ütköztetése. A két módszer itt is, most is harcol egymással, de ki állítaná, hogy csak az egyik üdvözítő? Van olyan gyerek, akire folyamatosan súlyokat kell pakolni, a másikat viszont hagyni kell repülni.

- Érzékeny témát érint a Kétely. A közönség reakcióján ezt mennyire érezni?

- Az ország különböző pontjain teljesen más reakciókkal találkozunk. Ezért is fontos, hogy elvigyük ezt az előadást azoknak, akiknek nincs lehetősége eljönni Budapestre megnézni. Nekünk is tanulságosak ezek az utak, mivel már „megszoktuk” a fővárosi nézők reakcióit. Vidéken előfordult, hogy azt éreztük a színpadon, nem értenek minket, de a tapsnál kiderült, hogy végig őrületesen figyeltek a nézők és nagyon tetszett nekik az előadás.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
Kakashíradó