Fontos, hogy egymás szemébe tudjunk nézni - interjú Kocsis Enikővel és Fitos Dezsővel

Január 13-án a Vaskakas vendége a Fitos Dezső Társulat. Irgalom! című táncjátékukat Arany János balladái ihlették. A különleges este két koreográfusát, Kocsis Enikőt és Fitos Dezsőt faggattuk népi hagyományról, utánpótlásról és az Arany-szövegek időtlen ragyogásáról.

- Mindketten profi táncművészek, koreográfusok, emellett tanítanak is. Hogyan látják a folklór, a népi kultúra helyét a mai Magyarországon?

Kocsis Enikő: Nehezen tudok attól elvonatkoztatni, hogy mi fanatikusok vagyunk, ebben a világban élünk. Bár a hagyományőrzésről szól az életünk, törekszünk az újszerűségre. És azt látom, hogy a szakmánk fejlődik: tudunk nyitni azok felé, akik nem olyan elkötelezettek, mint mi, de befogadóak. Hiszem, hogy a népi kultúra, legyen szó zenéről, táncról, énekről, megállja a helyét bármilyen előadó-művészeti fesztiválon itthon és külföldön egyaránt. A Kárpát-medence kultúrájának egyedi ízei a messziről jött embernek is ízlenek.

Fitos Dezső: A világon egyedülállónak gondolom a kultúránkat. Ami a zenében Bartók és Kodály, az nekünk, táncosoknak Martin György. Ő jó időben jó helyen fordult a gyűjtés felé, és aztán az egész életét erre tette fel. Hihetetlen mennyiséget gyűjtött össze, és a mai napig van olyan része a gyűjtésének, ami még nem került a nyilvánosság elé.

- Hogyan tud az összegyűjtött anyag élővé válni?

F.D.: Úgy, hogy a lábunkra vesszük! Először is tökéletes színvonalon meg kell tanulni a táncot, hitelesen magunkévá kell tenni. Ami még így sem lesz olyan tökéletes, mint amikor a faluban táncolták. Mi a tánc nyelvén fejezünk ki érzelmeket és gondolatokat. A lehetőségek száma végtelen: ha csak belegondol, hogy egyetlen faluban hányféleképpen járták ugyanazt a táncot, és hogy a magyar nyelvterületen gyűjtött összes táncnak mennyi variációja létezhet, akkor elképesztő sokszínűséget és dinamizmust lát.

K.E.: Igen, a táncnak a faluban volt helye és szerepe. Nekünk már más a feladatunk, mi visszatanulói vagyunk ennek a hagyománynak. Sebő Ferenc szerint ez nem paraszti zene, hanem egy letűnt kor zenéje, amit a parasztság konzervált: a nép ajkán és lábán élt tovább a Mátyás király udvarában játszott muzsika. A szakralitása is kortalan és egyetemes. Mondok egy példát: a Kendők című koreográfiámban a bölcsőtől a koporsóig fontos női életszakaszokat vizsgáltam, és tudat alatt egy olyan motívumot is használtam benne, aminek a leírására később bukkantam egy néprajzi könyvben. Az ösztöneinkben nagyon mélyen működnek ezek a dolgok, csak fel kell őket ismerni.

- Az utánpótlást illetően mennyire optimisták?

F.D.: Kamaszkoromban, a nyolcvanas évek végén a fiúk között néha ciki volt, ha valaki táncolt, de úgy látom, hogy aki ma ezt választja, az megtalálja köztünk a helyét. Nagy segítséget jelent, hogy a néptánc a televízióban is publicitást kapott, jelen van a médiában.

K.E.: A tanítványaimon látom, hogy a fiúk hűségesebbek, aki jól érzi ebben magát, az marad. A lányok bátrabban fognak bele mindenbe, de néha korán otthagyják. Nem lehet lebecsülni az amatőr néptáncos közösség erejét, hiszen a Kárpát-medencében több tízezres mozgalomról beszélünk, ami óriási holdudvarral rendelkezik.

- A tökéletes tánctechnika mellett mire van szükség ahhoz, hogy valaki a Fitos Dezső Társulat tagja lehessen?

F.D.: Vannak olyanok, akik gyerekkoruk óta jönnek velünk. Ahogy minden zárhoz, úgy minden emberhez is más kulcs jár, mindenkit máshogyan kell megfogni. Szerepre is úgy válogatok, hogy megkeresem a kulcsot a zárhoz. Ha valaki táncosként megragad, ha látom, hogy karakterében illik a darabhoz, akkor érdekel. Fontos, hogy tetsszen a tánca, meg az is, hogy legyen agya, szíve és lelke. A mi darabjaink ezekből építkeznek.

K.E.: Tanítás közben igyekszünk a gyerekek egyéniségét kidomborítani. Mi nem csak a falvakban, hanem a próbateremben is kutatunk. Az érdekel, hogyan tud megnyílni egy gyerek, hogyan lesz belőle előadó. Rengeteget kell dolgoznunk, hogy a valódi gyöngyszemeket megtaláljuk. És persze fontos, hogy egymás szemébe tudjunk nézni munka közben. Dezső és én nem tudunk ülve dolgozni: van egy hergelt állapotunk, amiben jól működünk, és ennek része, hogy szeretnem kell azokat, akikkel együtt dolgozom.

- Hogyan kezdődött a munka az Arany-balladákkal?

K.E.: Felolvastam a balladákat a csapatnak, majd kiosztottuk feladatnak, hogy kezdjenek el róluk gondolkodni kisebb csapatokban. Néhány óra alatt párperces, nagyon inspiráló jeleneteket állítottak össze. Nálunk a munka nagyon intenzív: őszintén megosztom a táncosokkal a saját élményeimet is, és ettől olyan erős lesz a próbafolyamat, mint egy vérszerződés. Itt megtörtént a csoda: az Irgalom! előbemutatóját 2016 telén tartottuk Szentendrén, és amikor lement a darab, a sötétben egy percig nem tapsolt senki. A mi szakmánkban nem jellemző ez a befejezés, úgyhogy biztosak voltunk benne, hogy megbuktunk. Szerencsére azonban az előadás nagyon is hatott a nézőkre, és ezt átélni fantasztikus érzés volt.

- Mi volt olyan vonzó ezekben a szövegekben?

F.D.: A bűn és a bűnhődés témáját emeltük ki a szövegekből. A táncszínházi darabjaink vége amúgy sem feltétlenül optimista, itt viszont egyszerűen nem jöhetett el a feloldozás: vannak olyan bűnök, amikre nincs bocsánat. És ezt a színpadon sem lehetett elkönnyíteni.

- Mit jelent, hogy a nővére, Kocsis Rozi az előadás dramaturgja?

K.E.: Együtt nyaralunk, de mi olyankor is dolgozunk. Az Arany-előadás ötlete is régen felvetődött. Engem vonzanak a női lelkek, Kádár Kata, Dalos Eszter, Rebi néni vagy Ágnes asszony... A balladák sztoriját nagyon röviden össze lehet foglalni, éppen ezért ideális alapanyagok a táncszínpadra, hiszen minél szövevényesebb egy történet, annál nehezebb mozdulattal kifejezni. Rozi összeállította a szövegeket, és egy nem lineáris dramaturgia mentén összeszőtte a különböző balladákat.

F.D.: Mindegyik balladából megjelenik egy-egy fontos szereplő a színpadon. A balladák nem egymás után következnek, hanem mintha ide-oda lapozgatnánk egy könyvben, és csak a végén áll össze a teljes kép. Lehet, hogy néző nem érti meg azonnal, melyik balladát látja éppen, viszont ha végiggondolja, esetleg utólag elolvassa őket, minden a helyére kerül. A hangulat megteremtésében sokat segítenek Michac Gábor rozsdás-véres jelmezei, meg a díszletet alkotó, hidat és templomot egyaránt formázó állvány.

- Hogyan alakult ki az előadás zenei világa?

F.D.: A zenén ifj. Csoóri Sándorral közösen dolgoztunk. Az alap ugyan népzenei, a hangzása mégis világzenei. Nem mindenki dolgozik így, de én csak akkor tudok koreografálni, ha megvan a zene. Sanyival hasonló megszállottsággal dolgozunk: én heteket töltök az erkélyünkön éjjelente a zenét hallgatva, ő meg a pincéjükben teszi ugyanezt, és hajnalban egyeztetünk. (nevet) Tudtuk, hogy itt nem lehet dúros a hangzás, mély mollok kellettek a tragikus téma miatt. Nem esik jól a fülnek, mégis tudom, hogy ez a jó irány.

- A próbateremben és az életben is egy párt alkotnak. Hogyan dolgoznak együtt?

K.E.: Mi nem hazahozzuk a munkát, hanem el se visszük itthonról. Dezső a nyugodt erő, én rapszodikusabb alkat vagyok. Szimbiózisban élünk a magánéletben és a munkában, ha nincs velem, hiányérzetem van. Egyszerre kezdtük a pályát, együtt nőttünk fel. Mint két fa, amiket egymás mellé ültettek, és ha az egyiket kivágod, a másik is elpusztul.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu

h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
Kakashíradó