Ez egy nagy szerelmi történet - interjú Szikszai Rémusszal

Június 3-án mások mellett Hernádi Judit és Gálffi László vendégeskedik a Vaskakasban: Az oroszlán télen című előadás rendezőjét, Szikszai Rémuszt történelem és dráma kapcsolata mellett arról is faggattuk, hogy ő milyen típusú rendező.

- Ha végignézem a rendezői pályafutását, gyakran megtalálják a történelmi, vagy annak látszó drámák. Van közös pont, mondjuk, az I. Erzsébetben, vagy az Orlai Tibor felkérésére rendezett Amadeusban és Az oroszlán télenben?

- Nemigen, és nem is a történelem foglalkoztat ezeknél a daraboknál. Az oroszlán télen esetében az igazi vonzerőt a két főszereplő, Hernádi Judit és Gálffi László jelentette. Ez a darab a komolyan vett szórakoztatás kategóriájába tartozik, ráadásul annak idején nagyon nagy hatást tett rám Katherine Hepburn és Peter O’Toole legendás filmváltozata. Attól is különleges a dolog, hogy még abból a korból származik, amikor a színdarabból csináltak filmet, és nem fordítva.

- Rendben, nem foglalkoztatja különösebben a történelem, de azért kellett egyenesíteni a történeten, hogy a mai néző is tudja követni a Henrikek és Richárdok világát?

- Az eredeti szöveg jóval hosszabb, részletezőbb volt, ami a történeti hátteret illeti. Volt például egy hosszú monológ egy híres középkori szerelmespárról, amit ki kellett húznunk: Abélard és Héloise története mára elveszett az emberek többsége számára. Sokkal szerényebb ma az általános műveltségünk, mint akár pár évtizede, és a net mindenre azonnal választ ad. És persze nekünk nyilván eleve mást jelentenek a középkori angol történelem nevei, mint az angolszász közönségnek. Amikor a két nagyfiam megtudta, hogy ezzel a darabbal foglalkozom, órákon át meséltek Plantegenet Henrikről és Aquitániai Eleonóráról, és akkor döbbentem rá, milyen hihetetlenül izgalmas korszak volt ez. Ami engem ebből érdekelt, az a karácsony idején játszódó furcsa családi belháború. Erre koncentráltunk, és bár az eredeti egy kastélyban játszódik, volt olyan tervünk is, hogy egy lepusztult panellakás lesz a díszlet, ami eloldotta volna a konkrét kortól a szöveget.

- A főszerep valóban a családi acsarkodásé, miközben szóba kerül a hatalom és a birtokok is. Mégis izgalmasabb a történelmi tablófestés helyett, amikor két ember akar valamit egymástól a színpadon.

- Igen, ennek a megmutatása célunk is volt. Az én felfogásomban ez egy se veled, se nélküled sztori, egy nagy szerelmi történet, amiben a gyerekek is ennek a szerelemnek az áldozatai lesznek. Olyan ez, mint a Nem félünk a farkastól, csak néhány száz évvel korábbra datálva: a szülők kizárólag egymással vannak elfoglalva, mindenki más csak ürügy és eszköz.

- Aquitániai Eleonóra mondja egy ponton a darabban: „Nem tudnánk egy kicsit szeretni egymást?” Szeretik egymást ezek a figurák?

- A két szülő egyértelműen igen, a gyerekek egymás iránti viszonyainál nem beszél erről a szerző. De láttam már ilyet az életben: a szülők szenvedélyes, vad szeretete hat az utódokra, csakhogy épp fordítva, akik ezért eltartják maguktól a szeretetet. Képzelje csak el ezt a történetet mai közegben! Ötvenes évei elején járó, jómódú házaspár három gyerekkel. Apa vállalkozó, a legnagyobb fia nála dolgozik, úgy tervezik, hogy majd átveszi a céget. De aztán egy ponton anya elválik, és elkezdi hergelni a fiát a volt férj ellen, aki végül csúfosan cserben hagyja az apját. Mi is történt? Anya a fiút eszközként használta, és az apán ütött egy nagyot. Nem gondolunk rá, de a szerelem és a gyűlölet nagyon közel áll egymáshoz, a két véglet egymásba harap, a két főszereplő pedig ezek között őrlődik.

- Kik az áldozatok ebben a történetben?

- A gyerekek. Ha nem egy minőségi bulvárszerző írta volna, akkor lehetne az áldozat maga a nép, akinek a feje fölött ez az egész zajlik. Senkinek semmi köze ahhoz, hogyan ölik és marják egymást egy család tagjai, amíg ez az ő belügyük. Csakhogy itt közben súlyos döntések születnek, vannak is arra utalások, hogy míg ők a trónteremben civódnak, kint emberek halnak. A színházban nehéz ezt megmutatni, de még a filmvásznon is inkább csak háttérnek használták a népet.

- Hogyan jellemezné a házaspár három fiát?

- A háttérben meghúzódó Geoffrey szerepe a legkevésbé hálás, ezért is osztottam Mészáros Mátéra, mert tudtam, hogy ő ebből is képes létrehozni valamit. Ötvös András játssza Földnélküli Jánost. Andrisban van egy kedélyes, gyerekes szemtelenség, miközben nagyon bölcs ember, és ez érződik a játékán is. Oroszlánszívű Richárdot Schruff Milán alakítja. Ez a szerep a másik nagyon nehéz pont: Richárdnak ödipális gondjai vannak, ennek a megmutatása különleges alkatot kíván. Mindhármukat ismertem már, játszottam velük vagy rendeztem őket. Egyébként jóbarátok, figyeltem őket civilben, ahogy ültek egy kanapén és hülyéskedtek. Egyszerűen látni rajtuk, hogy van viszonyuk, van közük egymáshoz. És én ezt a viszonyt akartam a színpadon is megmutatni. Fontos a három fiú, de azt gondolom, hogy a dolog a két főszereplőn múlik valójában.

- Vagyis Hernádi Juditon és Gálffi Lászlón. Amikor Orlai Tibor felkérte, és közölte a szereposztást, az öröm vagy a rettegés volt az első?

- Az első érzés az öröm, a második is az öröm. A harmadik a rettegés, a negyedik újra a boldogság, onnantól meg a próbafolyamat alatt váltakozik ez a két érzés. (nevet) Viccelek, amikor elkezdődik a munka, ez mind nem számít. Fontosnak gondolom, hogy bár ők ketten nagyon jó barátok a magánéletben, még soha nem játszottak együtt. Ez segített, ettől őszintébb lett az egész. Gálffi László szerepe lubickolósabb, Hernádi Juditnál az a kulcs, hogy mennyire tud titokzatos maradni, hogy mennyit játszik el az arcával két mondat között.

- Milyen rendezőnek látja magát? Készülős, előjátszós, netán más típus?

- Mivel színész is vagyok, ezért kevésbé viselem jól, ha előjátszanak nekem. Ha valaki jól csinálja, az engem leblokkol. Ha rendezek, igyekszem kipuhatolni a próbák elején, hogy ki szereti az előjátszást és ki nem, és alkalmazkodom ehhez. És igen, készülős is vagyok. Mindig a lehető legrosszabb változatot látom magam előtt, hogy ott ülünk a próbán, és senkinek nem jut eszébe semmi, hát akkor muszáj, hogy legalább nekem legyen gondolatom, nem igaz? (nevet)

- Nemrég a Radnóti Színházban más szerepkört próbált ki: a román-amerikai rendező, Andrei Serban a III. Richárdot rendezte Alföldi Róbert főszereplésével, ön pedig a rendező asszisztenseként dolgozott. Mit lehet tanulni egy világklasszis rendezőtől?

- Ó, nagyon sok mindent! Például azt a bátorságot, hogy három nappal a premier előtt ledarált, megfordított, szétszedett és újra összerakott egy jelenetet. És mindezt úgy, hogy a színészek nem koncolták fel, hanem mindenki tette a dolgát, akár napi 18 órában. Azt is meg lehet tanulni, hogy az előadás sosincs kész. Serban nagy karizmával és tekintéllyel dolgozott, miközben végtelenül játékos és emberi tudott maradni, a maga esendőségeivel együtt. Folyton beleimprovizált a jelenetekbe, miközben láttam a példányát, amiben alig maradt fehér felület: hihetetlenül felkészülten jött, de hajlandó volt eldobni, ha valami nem működött. Olyan ez, mint amikor egy komolyzenei alapokon felnőtt jazz-zenész fejből játszik egy klasszikust, amit előtte évekig tanult, majd a koncert közben egyszer csak beleimprózik. Megteheti, és azért nem téved, mert már mindent tud róla.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu

h k s c p s v
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
Kakashíradó