Egy átváltozás története - interjú Borbély Alexandrával

Győrben vendégeskedik az Élet.történetek.hu sorozat Pira Bella című dupla epizódja. A fiúból lánnyá vált Pira történetét a Katona József Színház színművésze, az Oscar-jelölt A testről és lélekről női főszereplője, Borbély Alexandra meséli el a nézőknek.

- Van arra általános recept, hogyan készül egy színpadi szerepre?

- Nem, mindig a rendező indítja el, hogy mi a stílus, milyen a hangulat. Ezért aztán arról tudok csak beszélni, hogyan készültem különböző darabokra. Ami nagyon különleges volt, az Gothár Péternél az Ahol a farkas is jó című előadás, amiben egy sorozatgyilkos nőt játszottam. Nagyon szigorú vezetéssel készültem a szerepre, meg kellett értenem a nő logikáját, meg azt, hogy a falusi közegből érkező gyilkos fejében sok dolog egyszerűen másképp működik. Mindig fontos, hogy amikor előadás előtt a tükörbe nézek, azt lássam, hogy Szandra nincs, csak a szerep. Gothár, vagy éppen Enyedi Ildikó, Zsótér Sándor nagyon szigorú, egy pillanatra sem enged hazudni. Amikor a Katonába kerültem, rögtön a mélyvíz várt: két, kétszemélyes darabbal indítottam, és azóta is mindig nehéz feladatokat kapok. Nem mindig értettem, miért rám osztott egy szerepet a rendező, de később rájöttem, mit látott meg bennem.

- Szokott vitatkozni rendezőkkel?

- Nem, nagyon alázatos vagyok. Igaz, most már van bennem makacsság, és azt hiszem, tudnék vitatkozni rendezőkkel. Nemigen volt erre szükség eddig. Mondok még egy példát: Kovács D. Dani rendezte az Ahogy tetsziket, amiben egy fiúnak öltözött lányt kellett játszanom. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan játsszak el egy fiút, megnyugtatott, hogy csak egy farmer meg egy kalap kell, semmi más. Ő látta bennem mindkét oldalt.

- Ez segítséget jelentett az Élet.történetek.hu sorozat Pira című darabjában, ahol egy fiúból lánnyá változó ember történetét mondja el?

- Nem, azt a szerepet máshonnan közelítettem meg. Több okból fontos nekem ez az előadás, így azért is, mert itt hallottam először, hogyan megy végbe lépésről lépésre az átváltozás, hogy pontosan mi történik ilyenkor. Szeretem az olyan szerepeket, amelyeknek köszönhetően tágul a világ. Mára már nem titok: ez az előadás Novák Angéla történetén alapul. Korábban is ismertem, de csak felszínesen, ugyanakkor mindig vonzott a lénye. Nagyon erős kisugárzása van, és felvillanyozott, amikor kiderült, hogy eljátszhatom őt.

- És találkoztak is személyesen a felkészülés során. Miről beszélgettek?

- A rendezővel, Szabó Mátéval jártunk a lakásán, ami egy csodálatos ékszerdoboz. Egy hihetetlen hely, rokokó tükrökkel, porcelánokkal, fényképekkel, baldachinos ággyal. Nagyon tetszik, hogy egy teljes világot épített maga köré, amin érezni, hogy pontosan tudja, kicsoda ő. Évekbe telt, míg megtalálta önmagát, de ma már megalkuvás nélkül képviseli azt, aki. A találkozásunkkor a szövegben elhangzó témákról beszélgettünk, arról, hogy mi igaz belőle, melyik epizód hogyan történt. Mint barátok beszélgettünk Angélával, megnyílt nekünk. És nekem jó volt mindent az ő szájából hallani, látni a gesztusait, nem pedig csak elolvasni a szövegkönyvet. Ritka lehetőség ez egy színész életében: találkozni valakivel, akit megformálok.

- Angéla látta már az előadást?

- Igen, és azt mondta, hogy egészen perverz dolog önmagát nézni. Nagyon tetszett neki, írt is utána, hogy mennyire örül, hogy én csináltam meg.

- Több interjújában beszél arról, hogy már nagyon fiatalon milyen fontos volt önnek a nőiesség. Nem bizarr, hogy azzal hívják fel, játsszon el egy lányt, aki eredetileg fiú volt?

- Én egy nőt játszom ezen az estén. Igen, van bennem egy erős nőiesség, de Angélában is. Egyébként Pelsőczy Réka gondolt rám, és éppen azért, mert izgalmasnak találta, hogy egy ízig-vérig nő játssza el azt, aki nemrég még fiú volt. Amikor Angélával találkozom, ugyanolyan nőiességet érzek, mint ami bennem van. Számomra ez a kérdés nem létezik.

- Ez az első monodráma a pályáján. Hogyan bírja, hogy közel egy órán át egyedül áll a színpadon?

- Nincs ennél nehezebb műfaj. A bemutató előtt szó szerint rettegtem, hogy miért is vállaltam el az egészet, hogy mi lesz, ha nem reagálnak a nézők, és így tovább. Kemény menet volt, de ma már élvezem. Rájöttem, hogyan tudok túllépni a félelmen: élvezem az érzést, hogy milyen jó elmesélni egy történetet. Mintha csak a barátaimnak mesélnék.

- Szeret történeteket mondani?

- Igen, és a hozzám közelállók szeretik is, amikor családi sztorikkal standupolok. (nevet) Nem költök hozzájuk semmit, viszont mesélés közben megszemélyesítem azokat az alakokat, akikről szó van, és akiket ők ismernek. Nagyon erős akarás van bennem, hogy átadjam, mi történt, belehelyezkedem a karakterek idegrendszerébe, ettől lehet élvezetes a dolog.

- Angéla történetében mit volt a legnehezebb megfogni?

- Amikor az édesanyja beszél. Nagyon kell igyekeznem, hogy megértsek egy anyát, aki az egész jelenség előtt értetlenül áll, nem hallott erről, nem tudja elfogadni, hogy az ő gyereke „más”. Nehéz elképzelni, min megy át ilyenkor az anya. Csodálatos, hogy ők végül kibékültek, de máig van bennem bizonytalanság, hogyan jeleníthető meg mindez a színpadon. És van itt még valami. Nekem az fáj igazán, hogy bár Angéla megoldotta az élete legnagyobb problémáját, elérte a célját, de nem tudjuk, hogy mi lesz vele ezután. Próbálom másképp mondani: olyan, mintha az ő élete mínusz százról indult volna, és még csak most, ennyi küzdelem és harc után állna a nullán. Ne értsen félre, nem azt mondom, hogy nem csinált semmit, sőt! De mi lesz most vele?! Szeretne színésznő lenni, de csak különleges szerepekre hívják. Angéla elérte, amire vágyott, ám a világ mégsem várja tárt karokkal. Ő megváltozott, de a világ ugyanolyan kegyetlen, mint amikor ő még kisfiú volt. Ezt borzasztó érzés látni. Amikor találkozunk, megnyugszom, hogy jól van, hogy jól néz ki, de mindig van bennem egy kérdőjel.

- A történet sötét oldalairól beszélt, az előadásnak mégis jellegzetes humora van.

- Nagy empátiával fordultunk Angéla alakja felé, nagyon izgatott minket a téma, egy világ, amit ennyire közelről még sosem láttunk. Amikor már alaposan átbeszéltük a tragikus részeket, meghallgattunk egy rádiófelvételt, ahol Angéla magáról beszélt és közben rengeteget röhögött sajátmagán. Ennek hatására elkezdtük kibontani a humort, azt az iróniát, amivel visszatekint a sokszor tényleg abszurd epizódokra. Biztosan nehezebb dolgom volna, ha ő maga nem lenne rokonszenves a számomra. Sokszor gondolom, hogy akár ő is ülhetne a helyemen a színpadon. Furcsán hangozhat, de így gondolom: ha valaki egyszer átvenné ezt a szerepet, szeretném, ha ő volna az.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
 
 
Kakashíradó