Aszcendense: költő - interjú Szálinger Balázzsal

Február 18-án mutatja be a Vaskakas Bábszínház A halhatatlanságra vágyó királyfi című előadást Markó Róbert rendezésében. A magyar népmese nyomán született szöveget Szálinger Balázs József Attila-díjas költő jegyzi, akivel drámaírásról, a bábszínházi iskoláról és a színházon kívüli valóságról is beszélgettünk.

- Miközben az utóbbi években színpadiszerzőként ismerjük, minden megszólalásában eltolja magától a drámaíró címet. Miért?

- Mert nekem nincs klasszikus színházi műveltségem. Inkább harminc voltam, mint húsz, amikor elkezdtem rendesen színházba járni. Én ebbe a világba belecsöppentem, valakinek a lepattanóját kaptam el, mivel Horváth Csaba eredetileg nem engem kért, hogy dolgozzam fel a Kalevalát. Megcsináltam, és aztán gyorsan jött a következő munka, vagyis itt ragadtam. Rájöttem, hogy ez egy szakma, egy mesterség, aminek súlya, rangja, múltja van. Ebből olykor megéreztem valamit, nagyon élveztem például, amikor a Köztársaságra nagy emberek is azt mondták, hogy ez már olyan, mint egy dráma. (nevet) Újságíró voltam, de rájöttem, hogy ha színháznak dolgozom, sokkal inkább én dönthetem el, mivel akarok foglalkozni. Nem azzal volt gondom, hogy nem akartam minden nap bejárni a munkahelyemre, de hát nem álmodhattam arról, ami például idén vár rám: Árpád-házi királyokról kell írnom bábjátékot. Hát mi van ennél gyönyörűbb dolog a világon?

- Két korábbi népmese átirata, a Fehérlófia és A csillagszemű juhász után most A halhatatlanságra vágyó királyfi is felkérésre született. Akkor maga egy alkalmazott drámaíró?

- Valóban, a Becsvölgye és a Köztársaság kivételével minden színpadi szövegem megrendelésre készült. Engem a felkérés motivál, visz előre. Szeretem a határidőket, be is tartom őket. És bár senki nem hiszi el, de a leadás közeledtével én akár huszonnégy órán át folyamatosan írok, miközben az egész már rég megvan a fejemben.

- És a próbafolyamatoktól sem tartja magát távol. Városi legenda, hogy az élő szerző nem jó szerző?

- Szomory Dezsőről mondják, hogy amikor a próbán kihúztak egy pihát a szövegéből, elájult. Nekem más a viszonyom a színházi alkotókkal: bármikor szívesen beleírok a szövegbe, javítok, cserélek, sőt húzáspárti vagyok. A rendezővel sokat beszélgetek, hiszen ő látja át az előadás rendszerét. Általában írás közben már tudom, ki mit fog játszani, és igyekszem a szerepeket a karakterre írni. A Köztársaságnál is volt a fejemben egy ideális, elképzelt szereposztás, és három másik valósult meg, amik pont ugyanolyan jók voltak. Azért állati jó dolog a színház, mert minden teljesen átalakul pusztán attól, ha valaki átvesz egy szerepet.

- Meg eleve attól minden megváltozik, ha egy színész megszólaltatja a szöveget.

- Persze; ha valaki jól mondja a szöveget, lehet, hogy rájövök, hogy egy egész jelenet fölösleges, hogy önellentmondás van, hogy elrontottam valamit. Közönségként nézem az előadásaimat: csodálatosnak tartom, ha a szöveget egy művész, egy alkotó ember lakja be, aki hozza magával a próbára és az előadásra az aznapját, a rosszkedvét meg az örömeit. Volt már olyan is, hogy hozzáírtam valakinek a szövegéhez, mert egy remek színész volt, méltatlanul kevés szöveggel.

- Van különbség bábszínház és „felnőtt” színház között a drámaíró szempontjából?

- A bábszínházban be kell mérni, hol van a megfelelő életkori és műveltségi sáv, ráadásul – és ez sajnos a gyerekkönyvkiadásra is igaz – nem feltétlenül a gyerekek ám a célközönség, hanem a szülők. A humor épp emiatt két szinten mozog, ezzel nagyon szeretek játszani. Radnóti Zsuzsa mondta, hogy a bábszínház a legjobb iskola. Itt nem arra megy el az energia, hogy kitaláljam a történetet, a szereplőket, mert az adott, viszont meg lehet tanulni a jelenetezést, a fogalmazást, az írást. Nagyon sokszor előfordult, hogy párbeszédek helyett párhuzamos monológokat írtam, de hát ez van, nekem költő az aszcendensem! A bábszínházban meg lehet tanulni, hogy amikor a sárkányt el kell küldeni a francba, azt tényleg meg kell tenni, itt nem lehet mellébeszélni.

- A halhatatlanságra vágyó királyfiban a címszereplő lelkéért a Halál és a Halhatatlanság viaskodik. Nekem ez a középkori moralitások, az Akárki világát idézi.

- Az eredeti mesében nem szerepel a Halál. Vagyis de, hiszen mindenképp meghalunk, de nem volt önálló szereplő. A székely népmeseverzió alapján indultam el, ami nyelvileg annyira izgalmas, hogy néha frusztrált is a sajátom fapados nyelvezete. Aztán rájöttem, hogy nem kell újra és újra elolvasni, hanem jeleneteket kell írni.

- Ahogy a fiú elindul, az ember ösztönösen a Halhatatlanságot választaná, aztán kiderül, hogy a Halál tulajdonképpen jót akar.

- Ennek a királyfinak nincs valódi karaktere, biankó ember, aki ide-oda sodródik. A vágya meg, a halhatatlanság, nagy butaság: nincs olyan kilencven éves ember, aki halhatatlan akarna lenni.

- A Julius Caesar korában játszódó Köztársaságot és a magyar népmeséből átigazított A csillagszemű juhászt is többen közéleti, közérzeti drámaként olvasták. Ez bosszantja?

- Nem, ezek az olvasatok benne vannak a pakliban. Ha a Csillagszeműt mint feladatot 2016-ban kapom meg, akkor én azt csak 2016-ban tudom megírni: ha látok analóg jelenségeket a világban, azok természetesen hatnak rám. Vagyis egyszerűbb a magyarázat annál, mint amikor azt gondolják, hogy valamelyik konkrét politikust írtam bele a szövegbe. Minden eddigi munkámnál, így most is megtörtént: egymásba mosódik az a világ, amiben élek, és az, amit létre kell hoznom a papíron. Azt nem tudom befolyásolni, hogy milyen felkéréseket kapok, de azt meg tudom találni, ami miatt egy megrendelés igazán fontos lesz nekem.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
Kakashíradó