„Egy emberi történetet akarunk elmesélni” - interjú Tompos Kátyával

A Varsói melódia édesbús love story-ját október 27-én láthatják a Vaskakas nézői: a női főszerepet játszó Tompos Kátyával hagyományról, akcentusról és egy kapcsolat stádiumairól beszélgettünk.

- Egy színésznő általában nem választ darabot, nem keres hozzá alkotótársakat, itt lényegében mégis ez történt. Miért?

- A legfontosabb indokom, hogy nagyon szeretem ezt a darabot. Sokat láttam orosz színpadokon, Moszkvában, Szentpéterváron gyakran előveszik a mai napig. Nálunk viszont ritkán játsszák, mindenkinek Törőcsik Mari és Sztankay István párosa jut eszébe, a fiatalabbaknak Gryllus Dorka és Simon Kornél, de itt véget is ér a lista. Én viszont azt éreztem, hogy van hozzá kapcsolódásom, jól tudnék beszélni a darabban érintett problémákról. Persze feltételeim voltak: eldöntöttem, hogy csak akkor vágok bele, ha találok olyan partnereket, akik legalább annyira fontosnak érzik, mint én. Sokat gondolkodtam, ki lenne az ideális férfi főszereplő, és nagy boldogság volt, hogy miután átküldtem Adorjáni Bálintnak a szöveget, őt is érdekelte. Aztán megkerestük Orlai Tibort: azt hiszem, ő akkor vette meg az ötletet igazán, amikor látta egy próbánkon, hogy mennyire élvezzük a játékot. Persze volt bennünk bizonytalanság, hogy az embereket érdekelni fogja-e, de az eddigi visszajelzések megerősítették, hogy jól döntöttünk.

- Azt mondja, az oroszok sokat játsszák. Miért?

- A második világháború, a győzelem, az azt követő idők, mindez rendkívül erősen beleivódott az oroszokba, kultikus tisztelettel gondolnak azokra az évekre. Persze sokan sokfélét gondolnak a háborúról, Sztálin is megosztó alak: tudjuk, hogy sátáni figura volt, de még ma is elhangzik, hogy „bezzeg az ő idejében...” A háború utáni évtizedekben ugyanakkor gyönyörű történetek születtek a filmvásznon. Az olyan típusú, nemzetközi karriert is futott mozik, mint a Szállnak a darvak, vagy a Ballada a katonáról, nem élnének meg ma, ha ez a korszak nem lenne kiemelten fontos az orosz mentalitásban, hiszen akkor nem lenne mihez kapcsolódniuk.

- A szerelemről tértől és időtől függetlenül jól lehet mesélni.

- A Varsói melódiában engem éppen ez, egy emberi történet izgatott. Az első szerelem, a megismerkedés izgalma sosem kopik ki az emberből: engem az érdekelt, mi marad meg belőle, mi történik két emberrel, ha tíz, meg húsz évvel később váratlanul újra találkoznak? Minden, amit ennek a két embernek együtt kellett volna megélnie, külön-külön történt meg velük. Fontos fordulópontokon nyilván gondoltak arra, hogy milyen lenne, ha most a másik is mellettük állna, de nem kapták meg ezt a lehetőséget az élettől. Egy elképzelt szerelmet kísértek egész életük során, aki nem változott a másikkal együtt.

- Eddig csak egyetlen kétszereplős darabban játszott.

- Már régen szerettem volna csinálni egy kamaradarabot, mert itt lehet szöszölni, gondolkodni, beszélgetni. Nincs annyi ember, hogy túlságosan szétszaladjanak az energiák, és bármikor fel lehet hívni a másikat egy-egy ötlettel. Közben színészként is folyamatosan teszteltem magamat a próbákon: hogy jól érzem-e magam ebben a darabban, hogy tényleg van-e közöm a történethez, és így tovább. Sok-sok kérdésem volt, és jó érzés, hogy ezeket kényelmesen végig tudtuk gondolni közösen.

- Mondjon néhány kérdést, ami foglalkoztatta Helgával kapcsolatban!

- Az egyik ilyen, hogy mennyire mutatja a lány, hogy szerelmes. Viktor „egyszerűbb” lélek, sosem mutat mást, mint amilyen, mindig azt mondja, amit gondol. Helga viszont szereti a kerülőutakat, olyan nevelést kapott, ami szerint nem szabad kimutatni az érzelmeit közvetlenül. Közben persze haragszik magára, mert érzi, hogy ettől a fiútól el tudna gyengülni, de muszáj felvennie különböző álarcokat. Próbálgatnom kellett, hol az a határ, ahol Helga még nem ellenszenves, és látszik, hogy mennyire sebezhető, és ezért csinálja az egészet. Ráadásul itt két ideológia is összecsap: a győztes szovjet és a leigázott lengyel nép közti feszültség is megjelenik a kapcsolatukban.

- Helgának van még egy remek álarca: az erős akcentusa. Nagyon érdekesnek találtam, hogy miközben ez egy nagy odafigyelést igénylő színésztechnikai eszköz, idővel valami átbillen, és a karakterről kezd mesélni a dolog.

- Örülök, ha így látta, ez volt a cél. A próbák elején felhívtam Törőcsik Marit, akitől megkérdeztem, hogy akcentussal beszélt-e az előadásban. Elmondta, hogy nem, ő megfordított, összekuszált szórenddel érzékeltette a lány másságát. Nekem újabb problémát jelentett, hogy bár a magyar fülnek a lengyel és az orosz akcentus között semmi különbség nincs, valójában alig hasonlítanak egymásra. Kerestem egy nálunk élő, magyarul kiválóan beszélő lengyel lányt, akitől komoly akcentusórákat vettem, és ő kíméletlenül javította a kiejtésemet, a hangsúlyokat. A legelső találkozásunkkor szinte a darabból idézett, amikor süteménnyel kínált: tudtam, hogy a legjobb helyen járok! (nevet) Amikor Radnai Annamária, a darab fordítója megnézte a próbánkat, elmondta, hogy jól működik az akcentus, mert ez is Helga kiszolgáltatottságát erősíti.

- A rendező szerepében egy harmadik színészkollégát, Kocsis Gergelyt találjuk.

- Nem nagyon állított le minket, elég korán egyben mentünk. Úgy éreztük, hogy egyben kell látni a történetet, mert akkor lesz világos, hogy mihez képest történnek a dolgok. A kérdéseinkre, bizonytalanságainkra együtt találtunk válaszokat, így aztán nem is lehet világosan megmondani, hogy hol a határ színész és rendező között: közös munka volt, amit hárman hoztunk létre.

- Helga a darab abszolút főszereplője, akit Viktor darabhosszat a tenyerén hordoz.

- Nagyon nehéz dolga van Bálintnak, és nagyon fontos az ő figyelme, jelenléte. Úgy érzem, hogy az ő energiáitól tudok nagyokat repülni, és erre kevesen lennének képesek. Ha ő nincs ott, az én játékom se ér sokat: ő olyan, mint egy fal, amire bármikor tudok támaszkodni.

- Mi az, amin még dolgozik a szerepével kapcsolatban?

- Úgy érzem, hogy még adósa vagyok annak, hogy jobban kifejezzem Helga szerelmét a fiú iránt. Azt már tudom, hogyan fedi el az érzéseit, de mikor születik meg a szerelem? Persze tudom, rögtön az elején, amikor Chopint hallgatnak a Zenekadémián. Ez Helga zenéje, és ott van egy pillanat, amibe mindketten beleborzonganak – akkor indul el valami. És ahogy halad előre a történet, Helgának egyre kevesebb félelme lesz, egyre jobban bízik a fiúban. Azonban amikor már teljesen kinyílna, el kell válniuk egymástól. De itt már újabb kérdések jönnek: miért nem találkoztak tíz, aztán újabb tíz évig...

Jászay Tamás

 

A szöveg egészének vagy részleteinek publikálása a Vaskakas Bábszínház előzetes, írásbeli hozzájárulásával, a forrás megjelölésével lehetséges.

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu
 
Nyitvatartás:
hétfőtől péntekig 9-18 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával

h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
Kakashíradó