„A színészet minden nap elölről kezdődik” - interjú Hernádi Judittal és Kern Andrással

Újra együtt a Vaskakas színpadán Hernádi Judit és Kern András: a Valódi hamisítvány egy talán milliókat érő festményről szól, valójában azonban emberi játszmák állnak a középpontban. A két művész próbákról, szerepekről és zsenikről is beszélgetett velem – és egymással. A darabban különös dolog esik meg a női főszereplővel, amikor értékes műalkotásra bukkan.

Hisznek a csodákban?
Kern András: Nem, sajnos én nem hiszek bennük.
Hernádi Judit: A hagyományosan értett csodákban én sem, de abban igen, hogy ennek az egésznek körülöttünk van valami értelme. Hogy bizonyos dolgok nem véletlenül, hanem céllal történnek.
KA: Jó, hát abban én is hiszek. Olyasmiben nem tudok, mint ha, mondjuk, most kiderülne, hogy ez az épület, ahol beszélgetünk, az enyém.

Sarkítok, de lecsupaszítva az előadásban annyi történik, hogy bejönnek ketten, beszélgetnek különböző témákról, majd ki-ki megy a dolgára. Mi volt itt a dolga a rendező Valló Péternek?
HJ: Ez azért ennél jóval bonyolultabb! A rendező kibogozza a szálakat, összerakja a karaktereket. Nekünk például az elején sok bajunk volt azzal, hogy melyik szereplő milyen. Nem titok, hogy mi a színpadon kívül közel állunk egymáshoz, itt viszont két olyan embert kellett játszani, akik nagyon különböző helyekről érkeztek.
KA: A rendezés nem abból áll, hogy egy nagy zűrzavarból rendet kell csinálni. Sok módja van ennek. Itt például piciket kellett rendezni, de az jó bonyolult volt. Én nem tudok darabot olvasni, így aztán azt se tudtam elsőre, hogy ez jó darab vagy rossz. A bemutató óta viszont azt érzem, hogy rendkívül érdekes kérdéseket vet fel.
HJ: A rendezőnek, függetlenül attól, hogy milyen típusú a darab, mindent szét kell szálaznia. Ez attól különleges, hogy rengeteg váltás, sok-sok réteg van benne, ami elsőre talán nem is tűnik fel. Figyelni kell, és akkor kiderül, hogy ennek a nőnek nem is a pénz miatt annyira lényeges a kép.
KA: Az nem úgy van, hogy az ember belép a színpadra és tudja, hogy kell játszani. A színészet minden nap elölről kezdődik. Egyik este tomboló siker, másnap meg azt se tudom, hogy a jobb láb után a ballal kell lépni. Ami most, itt ülve természetes mondatnak hat, a színpadon azonnal megváltozik. És igen, nagyon kell figyelnünk, nekünk is, a nézőnek is, mert esetleg tíz mondattal később derül ki egy utalásról, hogy mire vonatkozott.

Bár egy Jackson Pollock-kép körül forog a sztori, de ez a darab valójában nem is a festményről szól.
HJ: Hát persze, ennél mélyebb dolgokat pedzeget a szerző. Jó választás Pollock, mert bár angolszász területen nagyon elismert, milliókat érnek a képei, első ránézésre azt érzi az ember, hogy ilyet bárki képes csinálni. A darab arról beszél, hogy egyáltalán mi a művészet, hogy valójában számít-e, hogy mi igazi és mi hamis. Ezek már csak azért is fontos kérdések, mert tudjuk, hogy a múzeumok tele vannak hamisítványokkal.

Utaltak rá, hogy a két karakter nagyon messze áll egymástól. Most az érdekelne, hogy a szerep meg a saját személyiségük közötti távolság inkább segítséget vagy akadályt jelent?
KA: Hol így, hol úgy.
HJ: Na várjon, az, hogy távol van tőlem egy karakter, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hasonlít rám. Van olyan részem, és neked is, Andris.
KA: Igen, és ez néha nehéz tud lenni. Amikor elkezdtük próbálni, Valló azt mondta a figurámról, hogy ebben a számára idegen környezetben ez egy jólfésült, karót nyelt fazon. Csak a saját mániája hajtja, nem beszél a magánéletéről, nincs benne oldottság. Én meg attól a szótól, hogy karót nyelt, heteken át görcsös akarással mutattam valamit, ami egyszerűen nem működött. Viszont amikor onnan közelítettem meg, hogy ez egy előkelő New York-i idegen, aki humortalanabb, szárazabb, mint a nő, akkor ennek alapján, meg a sok pici összenézésből, játékból már össze lehetett rakni a figurát. Különösen a darab eleje nehéz, amikor a pasas teljesen zárt, később, amikor a tehetségről beszél, sokat megértünk belőle.
HJ: Maude pedig szabadszájú és egy kicsit őrült. Én is szókimondó vagyok, de nem szeretnék például egy lepukkant lakókocsiban lakni, nem tudnám magam beleélni egy ilyen sztoriba, mint ő a talán valódi festménnyel. És mégis: megtaláltam benne azt a részt, ami stimmel rám. Érdekes, hogy a csodáról kérdezett először, épp ez az a szál, amit a bemutató óta jobban értek. Ami Lionelnek a tehetségen keresztül jelenik meg a világban, Maude-nak az ösztönös megérzésekben.

Jól érzékelem, hogy Maude szerepe hálásabb?
KA: Jól.
HJ: Tényleg?
KA: Persze, mert a nő jobban feltárulkozik, elmondja a titkait. Az ügynökről kevés derül ki, egy régi bűnéről értesülünk. A nőnek meg van egy magánemberi tragédiája is, szóval igen, egy egészen picit hálásabb szerep.

Egészen felvillanyozó az a rész az előadásban, amikor Lionel a tehetségről beszél.
KA: Ezzel én magánemberként is egyetértek. A világ dolgait úgy osztom fel, hogy vannak jók, köztük kicsit jók vagy nagyon jók, meg vannak a zsenik. Ők egészen más szinten állnak, mint mi. Lionel ott a zsenialitásról beszél, Picassót meg Pollockot dicsőíti, és igen, közel áll hozzám az a rész. Van néhány művész, akiről tudok hasonló lendülettel beszélni.
HJ: Meg állapotokról is tudsz így beszélni. Arról, ha valaki egy adott pillanatban kivételes hatással volt rád.
KA: Igen, a nagyon nagyok esetében működik ez a dolog. Nekem ilyen Latinovits, Ady, esetleg Petőfi. Esterházy Péter, akinek minden sorát olvastam, minden szavát értettem. Mintha nekem írt volna. Vagy színházból Gábor Miklós Hamletje. Nem tudom, hogy ott ki volt zseni, Shakespeare, Hamlet, Gábor Miklós vagy Vámos László, de én tucatnyi alkalommal láttam, és úgy él az emlékeimben, hogy olyan ereje volt a játéknak, ami egyszerűen lelökött a Madách Színházban a székemről.
HJ: Ők a te házizsenijeid a te spájzodból. Mindenkinek vannak hasonlók.

Lionel egy ponton döbbenetes mondatot vág Maude fejéhez: New York nem ismeri el magát.
HJ: És mennyire igaz! Ez a nő pontosan tudja a helyét a világban, magasról tesz New Yorkra. A két ember között akkora a szakadék, hogy Lionel el sem tudja azt képzelni, hogy ha valaki egy ilyen festmény birtokába kerül, akkor nem kezd el azonnal partykra járni. De hát Maude nem pénzt akar keresni.
KA: Tényleg nagyon durva az a mondat, Lionel meg is ijed kicsit, korrigálja magát rögtön.

Változott az előadás a bemutató óta?
HJ: Még mindig érik, alakul. Dolgozunk rajta. Az ember játék közben jön rá arra, hogy mi mit jelent. És vannak utalások, amiket csak szépen, lassan rakunk össze.

Jászay Tamás

 

vaskakas bábszínház vaskakas a felnőtteknek előadás felnőtteknek

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu

h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
Kakashíradó