Értékesnek látom ezt a lányt - interjú Jordán Adéllal

Értékesnek látom ezt a lányt
Április 19-én a Vaskakas vendége lesz Jordán Adél, aki a Bagoly és Cica című kétszereplős darab harsány női figuráját alakítja Szabó Kimmel Tamás oldalán. Régi és új karakterekről, szerepelemzésről és a közönség finomhangolásáról is beszélgettünk.

- 2014 nyarán mutatták be a Bagoly és Cicát. Emlékszik, hogyan jött a felkérés?

- Talán a rendező, Pelsőczy Réka szólt először. Azt mondta, azért is gondoltak rám, mert az eredeti filmben Barbra Streisand játszotta ezt a szerepet. Nem tudom, mi a hasonlóság kettőnk között, de karakterben és habitusban passzolt az akkori énemhez, az tény. És az azóta eltelt közel három évben rengeteget fejlődött az előadás. Örülök, hogy a színpadi partnerem, Szabó Kimmel Tamás is ugyanolyan maximalista, mint én, és ő is előadásról előadásra fejleszteni akarja a karakterét. Volt már olyan, hogy hosszabb improvizáció is belekerült, a nézők vették a lapot és örültek neki. Rengeteg helyre elvittük a bemutató óta, különböző színpadokra, különböző nézőterek és nézők elé. Az előadás epizódokból áll, és ma már tudjuk, mikor jön az a rész, amikor sikerül elkapni azokat a nézőket is, akiknek elkalandozik a figyelme. Néha nagy meccsek vannak, küzdenünk kell azért, hogy működjön a dolog. De általában mi nyerünk! (nevet) A színpadon állva érzem a nézőket, az aznapi hangulatukat. És csodálatos érzés, amikor pontosan tudom irányítani őket.
 

- A Színház- és Filmművészeti Egyetemről Egerbe került, majd néhány év után a Katona József Színházba, ami 2006 óta az otthona. Miért döntött úgy, hogy Orlai Tibor kedvéért kimozdul innen?

- Ne gondolja, hogy bármi bajom lett volna a Katonával, sőt, de néha van olyan, hogy valami mást akar csinálni az ember. Ezt megelőzően nem játszottam még kétszemélyes darabban, de új élményt jelentett a nyárba nyúló próbaidőszak a Jurányi Inkubátorházban is, ahol a szünetekben rengeteg ismerősbe és barátba botlottam. Meg az is tetszett, hogy Balatonföldváron volt a Bagoly és Cica bemutatója, és bár előtte ott töltöttünk egy hetet kemény munkával, mégis valahogy nyári hangulata lett az egésznek. Próbáltunk máskor is együtt dolgozni Orlai Tiborral, de a Katonás munkáim nagyon szűkre szabják az időmet. Ugyanakkor lenyűgöz, hogy Tibor milyen emberi módon műveli a színházvezetést, az, ahogyan a színészeivel bánik, példaértékű.

- Próbáltam keresni a Bagoly és Cica Dorisához hasonlót a korábbi vagy most játszott szerepei között, de nem nagyon találtam ilyet.

- Régebben filmeken játszottam hasonló lányokat: picit bolondos, könnyűvérű, komolyan vehetetlen nőket. Talán hozzájuk hasonlítanám, de jobban szeretem már ezt a csajt annál, hogy ilyeneket gondoljak róla: ma már értékes kis mókusnak, vagyis cicának látom ezt a lányt. (nevet) Doris elbújik, a butasága mögé rejtőzködik.

- De azért vallja be, hogy amikor először elolvasta, nem gondolta, hogy ennél több is van ebben a lányban.

- Persze, első olvasásra ez nem esik le, de erre való az elemzés. Először olvastunk és röhögtünk, olvastunk és röhögtünk. Ez minden bulvárdarab velejárója, de ha a munkafolyamat ennél mélyebbre megy, akkor eléred a nézőnél, hogy a nevetés mellett megjelenjen a csend, a figyelem is. Ezt nagyszerű átélni a színpadon, és megerősít abban, hogy még van dolgom ezzel a szereppel. A rengeteg előadás is segít a szerep mélyítésében, és jó érzés rájönni, hogy még mindig van mondanivalóm. Volt olyan, hogy váratlanul megsértődtem valamin, vagy Tomi egyik megjegyzése máshogy szólalt meg és mást kezdett nekem jelenteni, esetleg egy jól begyakorolt poénnak lett egy komoly mellékzöngéje. A komolyodás amúgy sem baj, mert rám eleve jellemző, hogy nagyon sok vagyok a próbákon és a bemutatón is. Azt kellene megtanulnom, hogy a premierre finomodjon annyit a játékom, mint amennyire a huszadik előadásra szokott. Gyors vagyok, könnyen megértem a szituációkat, ezért a mutatás és az akarás még ma is erős bennem.

- Azt mondta, hogy az elemzések segítették Doris megformálását. Hogy jellemezné ezt a nőt?

- Mindkét figura, a „bagoly” és a „cica” is hasonlít abból a szempontból, hogy egy bizonyos szerepbe menekülnek. Az okos író, a suta bölcsészfiú és a kihívó, de butuska lány találkozik, és a dologban az az izgalmas, hogyan közelednek egymáshoz jelenetről jelenetre. A lány az ösztönei révén megérez valamit a fiúban, és a próbákon azt kellett felfedeznünk, mik azok a pillanatok, amikor kapuk nyílnak kettejük között. Érdekes, hogy csak mostanában kezdtem megérteni, hogy ez a lány milyen frusztrált, és hogy a leplezetlen kitárulkozása csak álarc.

- Fontos volt, hogy az előadást Pelsőczy Réka rendezte, aki szintén a Katona színésznője?

- Igen, jó érzés volt, hogy kijöttem a Katonából, de mégis egy ottani munkatársammal dolgoztam. Nagy találkozás volt ez vele, mert valahogy megváltozik az identitása rendezőként. Nem tudom, miből fakadt ez, de óriási szabadságot és lazaságot láttam rajta, ezenkívül mérhetetlen szeretet áradt belőle a színészei iránt, ami sokat segített. Olyan volt az egész próbafolyamat, mint egy jó hangulatú egyetemi vizsga. Persze amikor szólni kell valamiért, akkor szól, de hát ez is a rendező dolga.

- Azt mondta, hogy soknak gondolja, amit a próbákon csinál. Hogyan próbál?

- Ez színésztípus kérdése. Én olyan vagyok, mint egy üres üveg, és nagyon szeretem, ha feltölt a rendező a gondolataival. Nem azért, mert nem gondolok semmit a szerepről, hanem mert tudni akarom, hogy milyen keretek között mozoghatok. Sok fiatal kolléga küzd azzal, hogy kész elképzelésekkel érkezik a próbára, és ha a rendező mást gondol, akkor baj van. Muszáj beengedni valami mást, nem szabad végsőkig ragaszkodni a saját elképzelésekhez.

- Csinál olyat a színész, hogy kijavítja a darabot?

- Hogyne, itt is átpakoltunk jeleneteket, de volt olyan epizód is, amit egy év után vettünk ki, mert akkor jöttünk rá, hogy nélküle jobban működik az előadás. Ilyenkor jól jön az a fajta színészi lazaság és igényesség, ami Tomit én engem is jellemez. Meg ott van az is, amit már a főiskolán Máté Gábor megtanított nekünk, hogy egy jó próba kihat a többi, játszott szerepre is, vagyis folyamatosan változik a játékunk. Lehet, hogy csak egy apró szín, egy kis gesztus, valami észrevehetetlen dolog, mégis sokat jelent nekem, ha bekerül egy előadásba, ami utána ettől jobban működik.

Jászay Tamás

Előadás ajánló

Színház adatai

Vaskakas Bábszínház 9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17. Tel.: 96/512-690 vaskakas(kukac)vaskakas(pont)hu

h k s c p s v
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
Kakashíradó